Nagyböjti lelkinap édesanyák részére
„Az életszentsége a hétköznapokban rejlik: abban, hogy türelemmel, szeretettel és örömmel viseljük egymást.” (Gaudete et Exsultate 7)
Címke: nagyböjt
Egy hét a kolostorban
Elfoglalt, rohanó hétköznapokat élünk, sokunknak nincs ideje és lehetősége egy hetes nagyböjti elvonulásra. De akkor hogyan készítsük elő a lelkünket a kereszténység legmélyebb titkának, húsvétnak az ünneplésére?
Budapestiek számára kínálunk lehetőséget arra, hogy március 1-6 között a Forrás Lelkiségi Központban szállást kapva folytassák a hétköznapi életüket: a budai rendházból induljanak munkába/egyetemre és este oda visszatérve, imádságban reflektáljanak arra, hol volt jelen Isten az adott napjukban.
A résztvevők március 1-én, vasárnap este beköltöznek a Mese utcai rendházba, s hétfőtől-péntekig kora reggel imádságos impulzust kapnak a nap kezdetén, majd este visszatérvén csoportosan reflektálunk a nap eseményeire, Isten működését keresve benne. A napokat csöndes szentségimádással zárjuk.
A program önellátó (meleg teát és kávét biztosítunk), szállást és csoportos lelki kísérést biztosítunk. Elhelyezés egyágyas szobákban.
Az jelentkezzen a programra, aki vállalja, hogy minden este részt vesz a közös megosztáson és imán.
„Válaszd az életet!”
„Életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok; szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet.”
(Deut 30,19–20a)
Szenvedés és szenvedély
Jézus keresztjénél ott állt anyja, és anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához:
– Asszony, íme, a te fiad!
Azután így szólt a tanítványhoz:
– Íme, a te anyád!
És ettől az órától fogva magához fogadta őt az a tanítvány.
Ezután Jézus, mivel tudta, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt:
– Szomjazom!
Volt ott egy silány borral teli edény. Izsópra tűztek egy borral átitatott szivacsot, és a szájához tartották. Miután Jézus elfogadta, ezt mondta:
– Elvégeztetett!
És fejét lehajtva, kiadta lelkét.
Mivel az előkészület napja volt, a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak – annál is inkább, mert az a szombat nagy nap volt –, arra kérték hát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját. Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsáját az oldalába döfte, ahonnét azonnal vér és víz jött ki.(Jn 19,25–34)
Nagycsütörtök éjszakája
Akkor elment velük Jézus egy helyre, amit Getszemáninak hívtak, és így szólt tanítványaihoz:
– Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.
Maga mellé vette Pétert és Zebedus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. Akkor így szólt hozzájuk:
– Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt, és virrasszatok velem!
Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott:
– Atyám, ha lehetséges, távozzék tőlem ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te!
Visszajött a tanítványokhoz, és alva találta őket; így szólt Péterhez:
– Hát egy órát sem tudtatok virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
Másodszor is elment, és így imádkozott:
– Atyám, ha nem távozhat tőlem ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod!(Mt 26,36–42) TOVÁBB „Nagycsütörtök éjszakája”