Az igazi szőlőtő

Alapítónőnk, Szent Magdolna Zsófia ünnepén, május 25-én a János evangélium 15. fejezetéből olvasunk. Jézus az utolsó vacsora estéjén magát igazi szőlőtőként jeleníti meg. Ezt az egyszerű természeti képet nézve és az evangélium szavait hallgatva identitásról, kapcsolatokról és termékenységről elmélkedhetünk. TOVÁBB „Az igazi szőlőtő”

A nyitott Szív

Jézus Szent Szívét 2023-ban június 16-án ünnepeljük. Ezen a napon a Sacré-Cœur nővérek világszerte megújítják Istennek tett ígéretüket, és együtt ünnepelnek mindazokkal, akiket ismernek, akikkel együttműködnek, akik között  élnek. TOVÁBB „A nyitott Szív”

Szenvedés és szenvedély

Jézus keresztjénél ott állt anyja, és anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához:
– Asszony, íme, a te fiad!
Azután így szólt a tanítványhoz:
– Íme, a te anyád!
És ettől az órától fogva magához fogadta őt az a tanítvány.
Ezután Jézus, mivel tudta, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt:
– Szomjazom!
Volt ott egy silány borral teli edény. Izsópra tűztek egy borral átitatott szivacsot, és a szájához tartották. Miután Jézus elfogadta, ezt mondta:
– Elvégeztetett!
És fejét lehajtva, kiadta lelkét.
Mivel az előkészület napja volt, a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak – annál is inkább, mert az a szombat nagy nap volt –, arra kérték hát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját. Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsáját az oldalába döfte, ahonnét azonnal vér és víz jött ki.

(Jn 19,25–34)

TOVÁBB „Szenvedés és szenvedély”