„Életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok; szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet.”
(Deut 30,19–20a)
Még a magyarországi Magison felkértek bennünket, hogy a 2022-es Magison ismét tartsunk táncima experimentumot, ezúttal Horvátországban. Igent mondtunk a meghívásra. Így július utolsó hetében Eszéken egy 5 napos experimentumot tartottunk: Balkovics Ilona ascj és én, Milánkovics Tímea rscj. Ezt követően pedig részt vettünk Splitben a 3 napos fesztiválon, mely Szent Ignác ünnepével ért véget. TOVÁBB „Táncima experimentum a horvátországi MAGIS-on Timi rscj beszámolója”
„Kitartóan imádkozzunk az isteni Lélekhez, hogy újítsa meg szívünket, és adja, hogy megértsük Jézus Krisztust és a hozzá vezető utat.” (Barat Szt. Magdolna Zsófia, rendalapítónk)
Ha vágysz a csendre; ha szeretnél közelebbi kapcsolatba kerülni Jézussal és segítségül kipróbálnál különféle imamódokat; ha szeretnél kápolnában imádkozni közösen, mégis egyedül, és megosztani imatapasztalatodat, akkor gyere! Minden alkalom végén lehetőség van együtt maradni.
Szentlélek, te szélként és tűzként lakozol bennünk.
Tanítsd meg nekünk a szeretet nyelvét. TOVÁBB „Ima a Szentlélekhez”
Jézus keresztjénél ott állt anyja, és anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához:
– Asszony, íme, a te fiad!
Azután így szólt a tanítványhoz:
– Íme, a te anyád!
És ettől az órától fogva magához fogadta őt az a tanítvány.
Ezután Jézus, mivel tudta, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt:
– Szomjazom!
Volt ott egy silány borral teli edény. Izsópra tűztek egy borral átitatott szivacsot, és a szájához tartották. Miután Jézus elfogadta, ezt mondta:
– Elvégeztetett!
És fejét lehajtva, kiadta lelkét.
Mivel az előkészület napja volt, a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak – annál is inkább, mert az a szombat nagy nap volt –, arra kérték hát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját. Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsáját az oldalába döfte, ahonnét azonnal vér és víz jött ki.(Jn 19,25–34)