Zene és csend, mozdulat és mozdulatlanság, lépések és megállások harmóniája és különbsége vezet be az imádságba. Minden alkalom meghívás a belső figyelemre, ami segíthet abban, hogy találkozzam Istennel, önmagammal, és megéljem a testvéri közösség erejét.
„Ébredj, ember, mély álmodból,
Megszabadulsz rabságodból”
Népénekünk kezdő sorait választottam idei adventi elmélkedésünk kiindulópontjának, mivel mély évszázados ismeret rejlik benne az emberről, rólunk, rólam. Az évszázados ismeret az, hogy alszunk. Újból és újból elalszunk, meglanyhul Istenre irányultságunk. Tesszük a dolgunkat, így vagy úgy: jól, rosszul, többször kiemelkedően, leggyakrabban átlagosan és olykor hanyagul. TOVÁBB „Ébredj, ember, mély álmodból – gondolatok advent kezdetére”