Szövegek, képek személyes elmélkedéshez

"...a pusztába vonult negyven napra" Lk 4,1-13. (2019. Nagyböjt)

Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette az ördög. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor így szólt hozzá az ördög: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!" De Jézus ezt felelte: "Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember." Erre az ördög fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát. "Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom – mondta –, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz." Jézus elutasította: "Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!" Ekkor Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felőled, hogy oltalmazzanak; és: Kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad." De Jézus ezt válaszolta: "Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!" Miután az ördög minden kísértést végbevitt, egy időre elhagyta Jézust. (Lk 4,1-13.)

A kétfajta pusztaság

Mindannyiunk életében vannak olyan időszakok, amikor elvágyódunk. Jó lenne itt hagyni a hétköznapokat, elmenni, valami teljesen más helyre, oda, ahol megpihenhet a testünk-lelkünk. Van, amikor fáradtak, frusztráltak, tanácstalanok, netán sértődöttek vagyunk: olyankor menekülőre fognánk, s legszívesebben elbujdokolnánk egy kietlen helyre, pusztába, sivatagba, azért, hogy a hátunk mögött hagyjuk a zavaró helyzeteket, embereket, problémákat. Talán szeretnénk megbüntetni a környezetünket, hiszen hiányunk űrt hagy maga után. Ilyen helyzetben a sátán könnyen befészkeli magát a szívünkbe, nem hagy helyet, teret Isten számára. Minden nyitottságot, lehetőséget bezár azzal, hogy kínzó „éhséget” érzünk, amit azonnal csillapítani kell, gyakran függőségek által (mértéktelen habzsolással, alkoholizmussal, drogfogyasztással, változatos szexuális kapcsolatokkal vagy társfüggőséggel, folyamatos netezéssel, játékszenvedéllyel, munkamániával stb..). A hatalomvágyon és karrierizmuson keresztül is támad a sátán, a saját életünk teljes kontrollján keresztül a környezetünk ellenőrzéséig és uralásáig. Itt sem marad tér Isten gondviselő beavatkozásának. Az ellenkezője is előfordulhat, nemtörődömség, nyegleség formájában, ami istenkísértésig fokozódhat.

Elvágyódhatunk abban az esetben is, amikor azt érezzük, változás előtt állunk. Vágyunk a megújulásra, várjuk a Szót, a hívást, ami tovább küld, megerősít. Ilyenkor is szeretnénk elvonulni egy magányos helyre, ahol a hétköznapok zsongása nem nyomja el a bennünket szelíden hívogató hangot. Amikor a pusztaság, a csönd nem menekülőút, hanem a figyelem és megnyílás helye, olyankor biztosak lehetünk benne, hogy a Szentlélek csalogat ki bennünket a pusztába, hogy életünk új távlatokat kaphasson a csönd átformáló ereje által. Itt is érhetnek – sőt érnek is - bennünket kísértések, de a Lélek átsegít bennünket ezeken. Ha a puszta nem a menekülés, az önsajnálat, a keserűség, az elszigeteltség helye, hanem a gyöngéd figyelem és megnyílásé, akkor az ördög kísértései nem győznek le bennünket.

A választás a tied, hogy melyik pusztaságba mégy. Az elszigetelt magányba vagy a Lélekkel teli, bátorító csöndességbe.

Tornya Erika RSCJ

Illusztráció: James Tissot: Jesus Carried up to a Pinnacle of the Temple (Jésus porté sur le pinacle du Temple)