Szövegek, képek személyes elmélkedéshez

"Vigyázzatok, legyetek éberek" (2018. Advent)

Az advent a várakozás időszaka. A világba lépő Istenre várunk. Az Ő érkezésére készítjük fel a lelkünket. Ehhez, viszont jó, ha értelmezni tudjuk lelkünk rezdüléseit. Márk evangéliumának egyik szakasza nagy segítségünkre lehet ebben.

"Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő. Éppen úgy, mint az idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor vagy kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!" MK 13,33-36

Amikor olvasom Márk evangéliumának ezt a szakaszát, hogyan értelmezi/ hallja a szívem? Felszólításnak? Utasításnak? Aggodalmas figyelmeztetésnek? Milyen az ösztönös reakcióm, érzelmi reagálásom rá: Heves? Lanyha? Érdektelen? Fásult? Indulatos? Buzgó? Ha bármilyen reakciót is észlelek magamban, akkor az azt jelenti, hogy nem jelentéktelen mindaz, amit olvastam. Megérint, tehát közöm van hozzá. Ez az első és igen fontos felismerés.

Érdemes innen továbbmenni, és megfigyelni azt, hogy a már kimondottakra mit felelek. Talán ilyet: "Igen tudom, itt az idő, és az adventi idő is erre van, ezt és ezt fogom tenni." Vagy: "Igen tudom itt, az idő és az adventi idő is erre van, de…" Ha az első verzióhoz hasonló a válaszom, akkor figyelmemmel és szándékommal már az érkező Úr várakozását készítem elő lelkemben. Ha viszont a második változathoz hasonló a feleltem, akkor a DE miatt még nem tartok a válaszadásnál. Akkor még csak a hezitálásnál tartok, vonz a jó, a változás lehetősége, de vonz a megszokott is, azaz a kényelem. Ilyenkor érdemes tovább figyelni lelkem rezdüléseit. Talán ismerősek ezek a mondatok: "milyen jó lenne", "milyen szép volt akkor, amikor még…", "most nem tehetem", "megváltoztak a körülményeim" . Ezek és az ehhez hasonló a mondatok Isten utáni mély vágyamról tanúskodnak, melyeket nem akarok figyelembe venni. Ezek a mondatok jelzések arról, hogy nagyon is hallom Isten engem kereső hangját, valami miatt viszont tartózkodom attól, hogy válaszoljak rá.

Lehet, hogy tetteimben, viselkedésemben már rég nem találom semmi jelét az Istenhez való kapcsolódásomnak. Tán le is mondtam már az egészről. Mégis jó, ha tovább figyelem lelkem rezdüléseit és elidőzök annál. Térjek vissza a DE szócskás mondatomhoz és ismételgessem nélküle. Mit okoz ez bennem, a lelkemben? Hív ez valamire? Mire?

Érdeklődő legyen a figyelmem, kíváncsi, mert ekkor fedezhetem fel, hogy mire is szólít ezen az adventen az Isten. Amit az evangélium úgy fejez ki, hogy "mindegyiknek kijelöli a maga feladatát", azaz azt, ahogyan én tudok Vele találkozni. Ha ezt megtaláltam, akkor kérjem a Szentlélek Úristent, hogy segítsen felismerésem megvalósításában, hogy "ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik", a világomba lépő Isten.

Csókási Anna RSCJ