Szövegek, képek személyes elmélkedéshez

"Földre borulva hódoltak neki" Mt2,11b (2017. Advent)

Az adventi időre való reflexióhoz a három királyokról szóló evangéliumi történetből vettem egy fél mondatot. "Földre borulva hódoltak előtte."Hosszú út vezetett ahhoz, hogy a királyok valóban földig hajolhassanak Jézus előtt. Úgy is mondhatnám, hogy készen legyenek erre.

Ránk is ilyen út vár adventben. Felragyog a csillag, hogy hívogasson és bátorítson az indulásra. Viszont sokunknál talán pont az ellenkezője történik, sokk-ként ér a felismerés, hogy az advent elkezdődött. Talán meg is fogalmazzuk: "már?!" Nem a nyugtalan öröm jelenik meg a szívünkben, ami arra késztet, hogy a legfontosabbra figyeljünk és elinduljunk annak keresésére, hanem beletörődés, esetleg még fásultság is. Indulni kell, valamit ki kell préselni magunkból karácsonyig. Ám ez nem a hódolathoz vezet, az odaadáshoz, hanem a kényszerekhez és a kimerültséghez. S karácsonyra nem leborulunk, hanem kiborulunk.

Mit tehetünk mégis? A három bölcshöz hasonlóan észrevettük a csillag megjelenését. Ez már maga is érték. A nagy különbség a belső hozzáállásunkban van. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, meg kell kérdeznünk magunktól, hogy szívünk legmélyén mire vágyunk? Úgy igazán. Lehet, hogy amit ott találunk, nagyon elkoptatottnak fogjuk tartani. Vágyam a béke, csendesség, nyugalom után. Pedig ez a mi csillagunk. Erre kell figyelnünk, hogy a karácsonyig tartó útvesztőkben (feladatok, év végi hajrá, vásárlás, takarítás, ünnepi díszítés és még sok egyéb fontosság) valóban megérkezzünk a betlehemi jászolhoz. Ne csak testben, de lélekben is.

Ha van bátorságom meghallani szívem legmélyebb vágyát, és azt a legfontosabb helyre tenni, majd követni azt, akkor szép lassan feltárul előttem azaz út, melyet ebben az adventben be kell járnom.

Ehhez csak annyi kell, hogy figyelmemet mindvégig szívem igaz csillagára vessem, mely Isten Fiához akar elvezetni. Akkor karácsony szent napján az úttól talán fáradtan, mégis hálásan, a földig hajolhatok megváltó Istenem előtt.