Szövegek, képek személyes elmélkedéshez

"Isten felragyogtatta irgalmát és hűségét a bűntől sebzett világban." Konst. 2§ (2015. Advent)

Rendi szabályzatunk mély meggyőződéssel hirdeti, hogy "Isten felragyogtatta irgalmát és hűségét a bűntől sebzett világban". Ez a mondat az előttünk járó szerzetesnővéreknek és mindazoknak a tapasztalatát hordozza, akik velük/velünk kapcsolatba kerültek. Mindannyiunk számára, akik ma olvassuk ezeket a szavakat, meghívás arra, hogy felfedezzük mostani körülményeink között Isten irgalmát és hűségét. Ahhoz, hogy erre rábukkanjunk saját életünket érdemes megvizsgálni, mégpedig az irgalom és hűség attitűdjével.

Életállapotunk gyakran egyáltalán nem ideális, a tökéletestől fényévekre érezhetjük magunkat. Sebzettnek és gyógyításra szorulónak tapasztaljuk kapcsolatainkat, élethez való hozzáállásunkat. Sokszor nehézségekkel, problémákkal, olykor még bűnökkel is terhes helyzetbe kerülünk. Olyan orvoslásra vágyakozunk, amely nem elítél, hanem bizalmat ajándékozva továbbsegít. Legnagyobb szükségünk akkor van erre, amikor már magunkról sem tudunk ítélkezés nélkül gondolkozni. Olyan támogatásra sóvárgunk, aminek az irgalom és a hűség a jele.

Gondolhatom, hogy én még azért itt nem tartok. Ha nem is megy minden "flottul", de azért haladok előre kisebb nagyobb sikerekkel. Érdemes egy kis figyelmet szentelnem arra, hogy megvizsgáljam, hogyan is viszonyulok magamhoz. Van-e olyan helyzet, amikor irgalmatlan vagyok magamhoz, ismerem-e az önmagammal való elégedetlenség azon fokát, ami csüggedté tesz, gyakran előfordul-e, hogy elfelejtkezem önvalómhoz való hűségről. Ha akad ilyen területei az életemnek, akkor érdemes kicsit megállni és szemlélni azt. Megengedve még a belső feszültséget is, amit a látvány okoz.

Amint ki merem tenni magamat ennek a kényelmetlen érzésnek, akkor megengedem, hogy eszköztelen legyek a sebzettségeimmel szemben.

Ez az eszköztelenség riasztó lehet, azonban megnyit arra, hogy Istentől várjam a gyógyulást.

Isten számára tökéletlenségünk nem félelmetes, hanem olyan valóság, amelyen keresztül hozzánk akar eljutni. Hűségesen várakozik arra, hogy sötétségeink ellenére, és azon túl észrevegyük szerető irgalmának fényét. Óhajtja, hogy megengedjük, hogy hiányosságaink ellenére közel kerülhessen hozzánk.

Amikor képesek vagyunk ezt a bizalmi lépést megtenni, sötétségünk nem lesz többé sötétség, mert irgalma felragyog bennünk és irántunk való hűsége szívünket beragyogja és képessé tesz arra, hogy új fényben lássuk önmagunkat és életünket.

Ehhez segítsen bennünket a minket szertő Isten 2015. adventjén

Csókási Anna RSCJ