Szövegek, képek személyes elmélkedéshez

"Látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól" Jn 20,1b (2014. Húsvét)

Mind a négy evangélium feltámadás elbeszélései beszámolnak arról, hogy a nagy kő el volt mozdítva Jézus sírja elől. A kő képnél szeretnék maradni, mivel ez az élettelen anyag volt a feltámadás első hírnöke. A kő, ami a lezártságot, a megmásíthatatlant, a véglegességet jelentette. A kő, amit lepecsételtek, biztosítékként a változás ellen.

Nagyböjti utunkon talán mi is találkoztunk olyan valóságokkal magunkban vagy kapcsolatainkban, amiket úgy érzékeltünk, mint egy nagy megmozdíthatatlan követ. Követ, ami az életet eltakarja, elnyomja.

Mi a titka a kő elmozdulásának? Isten ereje!

Istenen múlik minden. Igaz ez így? Igaz. A szentírók mégis még valami lényegeset tárnak elénk az asszony/ok történetén keresztül. Az asszonyok azok, akik a "kő" ellenére is, ragaszkodtak Jézushoz való kapcsolatukhoz. Fogalmuk sem volt, hogy mit lehet tenni a kővel. Egyetlen dologban azonban biztosak voltak, hogy Jézus fontos nekik. Ez az odaadás tette lehetővé, hogy a Húsvét örömteli hírnökeivé váltak.

Krisztus Feltámadt! Istentől, önmagunktól, többiektől elválasztó kő elmozdíthatóvá vált!