Szövegek, képek személyes elmélkedéshez


"Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához! Hadd tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk!" (Izajás 2,3) 2013. advent

Ádvent küszöbén talán nem is kellene másra irányítani figyelmünket, mint erre az egyszerű izajási meghívásra, "Jöjjetek!" és "Menjünk!"
Semmi különlegeset nem kell tennünk, csak elfogadni a meghívást. Elindulni. Kissé elbizonytalaníthat a sokéves tapasztalat. Az csak hagyján, hogy elinduljunk, de valahogyan úton is kellene maradni és az már oly sokszor kudarccal végződött. Talán megadóan legyintünk, és fásultan belevágunk, tudván, hogy az életforgataga, a munkahelyi hajrá, az iskolai ünnepségek, a vizsgaidőszak, a korai sötétedés, a hideg, mind-mind ellenünk dolgozik és le is teper.
De a meghívás nem magányos erőlködésről szól, hanem közös útról. "Menjünk" Nevezhetnénk kirándulásnak is. Kirándulás az Úr hegyére. De ide nem vezet olyan út, amelyen egyedül baktatunk, amelyen egy kihívásosabb szakasznál kidőlünk, megrekedünk, mert senki ránk sem hederít. Erre a hegyre csak együtt tudunk felkapaszkodni, ki fitten, ki sántán, ki erőlködve, ki könnyedén, de csakis közösen. Ez a titka az Úr hegyének! Hiába mászunk fel és ülünk láb lógatva a hegytetőn gondolván, hogy milyen jók vagyunk, ha mást észre sem vettünk az út során, hisz hamarosan észrevesszük, hogy nem az Úr háza közelében pihentetjük fáradt végtagjainkat. S ereszkedhetünk vissza, s kereshetjük mások lábnyomát a helyes irány felé. Reménykedhetünk, hogy még talán akad valaki, aki útbaigazít, akivel együtt járhatjuk az utat.

Közösségben, az egymásra utaltságban fedi fel és teszi járhatóvá ösvényeit az Úr. A gyors odalassul a nehezen mozgó mellé, a sánta elfogadja a támogatást és így tovább. Így advent kezdetén kérdezzem meg magamtól: mikor rohanok? mi tesz sántává? mi jár mérhetetlen erőfeszítéssel? mi az ami könnyeddé tesz?
Ha a válaszaim megvannak, válasszak egyet ki közülük, és keressek valakit - legjobb, olyan személyt, aki közel van hozzám - akivel ezt megosztom és útra kelek vele az Úr hegyére.

Csókási Anna