Szövegek, képek személyes elmélkedéshez


"Íme az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és kinyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem." (Jel 3, 20) 2012 Advent

A Jelenések Könyvéből vett idézetünk megmutatja mindazt, amire advent szent időszakában meg vagyunk hívva. Mélységes titokba enged bepillantást: az Úr közeledik hozzánk, és bensőséges kapcsolatra vágyik velünk.

Advent kezdetén tele vagyunk várakozással, elsősorban önmagunk felé. Szeretnénk életünket megújítani, újból visszatérni -megtérni- az Úrhoz. Nagyszerű elgondolásaink vannak arról, hogyan fogjuk ezt elérni. Miképpen győzzük majd le sajátmagunkat. Különböző lemondásokra, jótettekre, felajánlásokra kötelezzük magunkat.

Buzgalmunk gyakran kitart Karácsony szent ünnepéig, ami hálával tölt el bennünket. Megtettük a tőlünk telhetőt és most élvezzük megérdemelt jutalmunkat, Jézus közelségét! Mindez azonban oly könnyen és észrevétlenül tovatűnik Karácsony ünnepével. Csak ennyi lenne, ily rövid idő, amit Jézussal tölthetünk? Oly hosszú időn keresztül próbáltunk megújulni, és megújítani Jézussal való kapcsolatunkat. Értetlenül, olykor akár csalódottan is konstatálhatjuk mindezt. Mi az, ami mégis hiányozott a készületünkből? Hiszen megnyitottuk szívünk ajtaját és Jézus belépett "hajlékunkba". Az öröm, a béke megszületett bennünk Karácsonyra, de akkor hova tűnt?

Advent - az Úr eljövetele - meghívás a figyelmességre. Jézus kapcsolatba akar lépni velem. Azt mondja, hogy íme, az ajtónál állok és zörgetek. Már most. Nem akkor, amikor jobb vagy alkalmasabb leszek a találkozásra. Most zörget. El merem hinni ezt? Meg tudom engedni Jézus felszabadító jelenlétét? Éveken át hallgatom az evangéliumok elbeszélését arról, ahogyan Jézus a bűnösökhöz közeledett. Nyitottan, szeretettel, elfogadóan. El tudom fogadni, hogy felém is így közeledik?

Zörget az ajtómon. Kinyitom?

Zavart, kényelmetlen helyzet is válhat Jézus közeledéséből. Elő szeretném készíteni a találkozást. Rendbe szeretném szedni magam. Méltó körülményeket szeretnék teremteni az érkezéséhez, amit nem tudok csak úgy elérni.

Ez a felismerés a titok nyitja. Nem tudom csak úgy elérni. Hiszen nem is lehet saját erőből elérni, legalábbis nem olyan mértékben, hogy az hosszantartón életadó legyen. Egyetlen lehetőségem van arra, hogy Jézussal folyamatosan elmélyülő kapcsolatot éljek. Ez a lehetőség pedig abban rejlik, hogy ha alkalmasnak tartom az érkezését, ha nem, az ajtómat kinyitom, sőt asztalomhoz ültetem.

Jézus nem ijed meg a valóságomtól. Be szeretne jönni hozzám abba a közegbe, ahol élek, amit otthonomnak hívok. Mellém szeretne ülni, meg szeretne hallgatni, időt szeretne tölteni velem. Kapcsolatba szeretne kerülni mindazzal, ami érint, ami életet ad, ami foglalkoztat, ami bánt vagy elkeserít, amire büszke vagyok, vagy amit szégyellek. Arra vágyik, hogy életem kenyerét megosszam vele. Ezáltal, az együtt étkezés által, az életem rendeződni kezd, elindul a megújulás útján, ami Karácsony ünnepével nem hogy nem múlik el, de egyre inkább megerősödik Benne.

Ehhez kérjük a minket szerető Isten kegyelmét 2012. ádventjében.

Csókási Anna RSCJ