Szövegek, képek személyes elmélkedéshez


Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." (Jn 20,19-22) 2011. Húsvét időszak közepén

"Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!« 20 Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. 21 Aztán újra szólt hozzájuk: »Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.«" (Jn 20,19-22)

Néhány héttel Húsvétvasárnapja után érdemes megnéznünk, hogy a mi ajtónk ugyan zárva van-e még, vagy esetleg újból bezártuk-e hasonlóan az apostolokhoz. Hiszen tudjuk, hogy nagyon is természetes reakció a nagypénteki események után a zárt ajtók mögé menekülés. Ismerjük mi is. Életünkben akad egypár olyan esemény, ami a bezárkózás gyümölcsét teremtette meg bennünk...

A bezárkózás a védtelenségünket, sebezhetőségünket hívatott eltakarni. A múltnak egy olyan pontjának takargatását, tudomásul nem vételét, ami a jelent is beárnyékolja. Amitől elfordítjuk a tekintetünket, vagy legszívesebben kitörölnénk az emlékezetünkből, esetleg elviselhetetlen fájdalomként nehezedik ránk, és teljesen összezavar, érthetetlenné téve mindazt, amit hinni kellene. Amikor ezeket az emlékeket érintjük, minden szó üresen kezd csengeni. A csalódottság, becsapottság érzése minden mást elnyom, sőt félelmet szül. Félelmet a jelenre és a jövőre nézve is. "Jobb óvatosnak lenni" bölcsességet tartjuk szem előtt. S így telnek a napok, hetek, évek. Zárt ajtók mögött.

Jézus teljesen váratlanul toppant be. Nem rettenti el a bizonytalanság. Nem akadályozza a bezártság, kétség; sőt egyenesen a közepébe lép. A zavarodottság közepében áll, és ezáltal kezdődődik el a rendezettség létrejötte, melyet szavaival is kifejez: "Békesség nektek!"

Békesség azonban csak úgy jöhet létre, hogy a megrázó valóságtól nem elfordítjuk a tekintetünket, nem menekülünk el előle, hanem szemléljük azt. Ezt azonban csak Jézus Krisztussal együtt tudjuk megtenni. Egyedül képtelenek vagyunk rá. A Feltámadott nem takarta el a sebeit, hanem megmutatta, mint az élet bizonyítékait. Hatalmas paradoxon. Az érthetetlen fájdalmak, sebek ellenére élet van, méghozzá egészen új Élet, amelynek nyomában béke és öröm születik.

Ekkor alkalmassá válunk arra, hogy Jézus nekünk is mondja :"Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket!". A megbékélés isteni adományként bennünk gyökeret ver, és már nem akadályozza meg a múlt az öröm áramlását. Akkor válunk alkalmassá arra, hogy küldöttek legyünk. Nincs már szükségünk bezárkózásra vagy elrejtőzésre. Jézusra tekintve felismerjük, hogy mindaz, amink van, általa átalakul, életté válik.