Szövegek, képek személyes elmélkedéshez

"Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok és tanítványaim lesztek." Jn15,8

A Szentlélek eljövetele hatalmas átalakulást okozott a tanítványok belsejében. Lehullott róluk az összes béklyó. Szabaddá váltak mindattól, ami megkötözve tartotta őket. Szabaddá váltak saját belső elvárásaiktól, koruk hiedelmétől.
Pár nappal Pünkösd előtt még mindig arról álmodoztak és abban reméltek, hogy Jézus helyreállítja Izrael földi dicsőségét. A Feltámadottal együttöltött 40 nap nem volt elég ahhoz, hogy Istenről, világról, hatalomról, eseményekről és önmagukról másképpen gondolkozzanak. A jól ismert vallási elképzelések nehezen alakulnak át. A zsidó nép évszázadokon keresztül várta a Messiást, akinek eljövetelét Izrael újbóli felemelkedése, dicső birodalommá válása fényjelzett volna. Az apostolok várakozása is ebben volt. Most, hogy találkoztak az Élet Urával, joggal reménykedtek és kérdezték, hogy "most állítod vissza Izrael királyságát". Jézus nem bocsátkozik hosszas magyarázatba, újabb tanításba. Ismeri az emberi bensőt, tudja, hogy időre van szüksége az átalakuláshoz. Az átalakulás része a türelmes várakozás. Az apostoloknak hosszú belső utat kellett megtenni ahhoz, hogy teljesen befogadókká tudjanak válni a Szentlélekre. Megannyi kérdést kellett feltenniük önmaguknak, egymásnak és Jézusnak. Jézussal való 3 éves vándorlás, az utolsó napok rémülete, a feltámadás öröme, a Mennybemenetel előtti búcsú és a több mint egy hetes hűséges várakozás, mind-mind kellett ahhoz, hogy képesek legyenek az éberségre és tágasak a Szentlélek érkezésére.
A hosszú utat mi sem spórolhatjuk meg. Nagy a kísértésünk arra, hogy hőn vágyott belső átalakulásunk gyorsan beteljesüljön, sőt oly módon, ahogyan mi elképzeljük. Lelki ideálokat állítunk magunk elé és azt bármi áron el is akarjuk érni, elfelejtkezve arról, hogy a Lélek alakít át. Nagy buzgóságunkban és rögzült képeinkben semmilyen utat nem engedve arra, hogy a Lélek munkálhasson bennünk. Mívessé tegye azt, amivel az egyes személy rendelkezik. Ez nagyon fontos, mivel mindenkinek más a gyengesége és az erőssége, persze vannak hasonlóságok, de éppen ugyanannyi egyediség is.
Törekszünk a belső békére vagy egzotikus lelki élményekre, melyeket megfelelő módszerek és gyakorlatok árán megragadhatóvá is vállnak, mégsem maradandóak. Marad a szép emlék vagy a sikertelenség érzése, keserűség, önvád, elégtelenség.
A probléma nem az, hogy lelki életünk mozgalmas és vannak időszakok Isten tapasztalatról, belső békéről ugyanakkor szétszórtságról, sekélyességről is. Mindezek természetesek, emberi létünkből adódóak. Amire érdemes odafigyelni az a attitűd ahogyan vélekedem és értékelem az Istennel járt utamat, belső megmozdulásaimat. Amíg önvád, keserűség, elégedetlenség a meghatározó, addig csak élményt keresek és nem Istent, önmagamat pedig, még egyáltalán nem fogadtam el. A Szentlélek lépésről lépésre alakít át, olykor okozva meglepetéseket is. 2009 Pünkösdjén bízzunk az "átlagos" életben is működő Lélek erejében, hogy így válhassunk a hétköznapok ellenére is gyümölcsözővé.

Csókási Anna RSCJ