Szövegek, képek személyes elmélkedéshez

Zakeus (Lk 19, 1-10)

1Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. 2Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. 3Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. 4Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. 5Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: "Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom." 6Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. 7Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. 8Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: "Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette." 9Jézus ezt felelte neki: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. 10Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett."

A szentírási rész, amit választottam a karácsonyi ünnepkörünkhöz, nem igazán karácsonyi történet. Mégis úgy érzem, hogy nagyon sokat mond arról, ahogyan jelen vagyunk, illetve amiket várunk egy-egy karácsonytól. Az Úr érkezése, eljövetele, amire várunk. Zakeus története épen egy ilyen történetet tár elénk.
Zakeus a vámosok feje, aki gazdag volt. Olyan ember, aki az életét a kezében tartja, maga dönt a sorsa felől. Úgy tűnik, hogy jól megy a dolga, hiszen gazdagon él. Igaz, néhányan rossz szemmel néznek rá, de azért ezzel még lehet élni. Egyszóval az élet naposabb oldalát élvezi.
Felmerülhet bennünk, hogy mi közünk is van nekünk ehhez az emberhez. Mi akik húzzuk az igát, mindennapi küzdelmünk kiveszi majd minden erőnket. Mégis próbálunk becsületesen élni és erőfeszítéseket tenni ennek érdekében. Mi akkor a közöttünk lévő hasonlóság?
"Szerette volna Jézust látni."
Zakeust talán a kíváncsiság hajtja. Jó lesz utána járni, hogy ki is ez a Jézus. Már annyit hallottam felőle - gondolhatta. De talán ennél valami mélyebb, ki nem mondott, kicsit idegen, eltemetett vágy Isten után. Legalább is ez mutatkozik meg abban, hogy méltóságát kockáztatva rohan, hogy időt nyerjen és valamilyen jó pozícióból láthassa Jézust. Sőt, a keleti ember minden kimértségét meghazudtolva, még fára is mászik miatta.
Miért is kényszerül Zakeus ennek a megtételére? Azért, mert adottságai egyáltalán nem segítenek abban, hogy elérje célját, azaz lássa Jézust. Ugyanis igen alacsony volt és a tömeg túl nagy. Valahogyan át kellett hidalnia ezt a problémát és ez kreatívvá tette őt. Karácsony előtti hetekben mi sem teszünk másképpen. Kitalálunk a magunk számára valamit, amivel segíteni tudjuk a találkozás létrejöttét. Jó tettek, több ima, roráté, önmegtagadások... sorolhatnánk tovább is.
Nagy a tömeg, mindenki erre törekszik, kétségbe esve látjuk adottságainkat, gyengeségeinket valahogyan le vagyunk maradva a többiektől. De azért minden tőlünk telhetőt megteszünk. S már ülünk is a "vadfügefa tetején". Várakozunk. Már közeledik. Elégedettek vagyunk, mégis sikerült a lehető legjobbat kihozni magunkból. "Jézus felnézett" Erre aztán nem számított senki, magunk sem. Jól megvoltunk a helyzetünkkel és megelégedettségünkkel.
"Gyere le, ma nálad kell megszállnom." Lemenni oda, amit éppen elhagytam, amit leküzdöttem, ahol a korlátaimmal, gyarlóságaimmal találkozom. Éppen ebben van az igazi misztérium, Jézus ott akar találkozni velem, ahol a leggyengébb vagyok, ahol a leggyarlóbb. A legemberibb valóságomban, minden emelkedettség nélküliben. Sorfordító átalakulásunk akkor történhetik meg, amikor létünk legmélyén felismerjük Isten feltétel nélküli szeretetét.
"Az emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett."
2009. Szent Karácsonyán is.

Csókási Anna RSCJ