Rólunk

Tornya Erika
Lelkigyakorlatok böjttel

Baternay Ágota Sacré Coeur nővér. Tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ahol PhD minősítést szerzett történelemből. Ugyanott államvizsgázott filozófia-pszichológia és francia szakon. Teológiai tanulmányait a grazi egyetemen és Rómában a Pápai Szentírástudományi Intézetben végezte. Jelenleg a SOPHIA-nak, a szerzetesnők teológiai főiskolájának igazgatója és a Keresztény Női Felnőttképzési Egyesület (KNFE) vezetője. Beszélgetésünk témája ezúttal a böjt és a női szerzetesség jelene.

Munkád során sok lelkigyakorlatot kísértél, olyanokat is, amelyek szigorú böjtöt igényeltek. Mi a böjt? Miért böjtölünk?
A böjtnek komoly hagyománya van, minden világvallásban megtalálható. Gondoljunk például a muzulmánok esetében a ramadánra, vagy a zsidó vallásra, ahol minden bűnbánati és gyásznapon böjtölnek. A kereszténység bibliai alapokon böjtöl, a nagyböjt Jézus negyvennapos böjtölésére emlékeztet. Jézus számára a böjt a gyász jele is, hiszen azt mondta, majd csak akkor kell böjtölniük tanítványainak, ha ő már nem lesz közöttük. A kialakult keresztény közösségekben a böjt nem a gyász, hanem az eljövendő Úrra való várakozás jelévé vált. A böjt közelebb visz a test, a szellem és a lélek egységének teljes megismeréséhez is, megszenteli a testet. A böjt segít a kiüresedésben, ezáltal Isten jelenlétébe helyez. Az étel megvonása megakadályozza, hogy pótkielégülésekkel fedjük be lelkünk ínségét. A böjt során egyre inkább megnyílik bennünk az Isten felé vezető út. Egyre nyilvánvalóbbá válik, mi az a konkrét benső ínségünk, amit át tudunk nyújtani Istennek, hogy töltse be. Anzelm Grün így írja le ezt a folyamatot: "A böjt a test kiáltása Isten után, kiáltás a mélységből, abból a szakadékból, ahol a legmélyebb sebzettségünkkel és beteljesületlenségünkkel találkozunk, és ahol engedjük mindezt Isten mélységeibe hullani. A magunk mélységében ugyanis Istennel találkozunk. Erőtlenségünk mélysége Isten mélysége után kiált: »abyssus abyssum invocat« örvény az örvénynek kiált."

A gyakorlatban hogyan zajlik egy "böjtös" lelkigyakorlat?
Tizenöt éven át Svájcban, Bad Schönbrunnban, egy jezsuita lelkigyakorlatos házban adtunk olyan tizennégy napos lelkigyakorlatokat, amelyeket szigorú böjt kísért. A lelkigyakorlatot egy háromtagú vezető-team kísérte, volt köztünk orvos, táncpedagógus, jómagam biblikusként vettem részt a munkában. Az ilyen típusú lelkigyakorlatok igen divatosak voltak német nyelvterületen a nyolcvanas években, előfordult, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel egy évben négyet is meghirdetett a ház. Svájcból, Németországból és Ausztriából is jöttek a részvevők. Nemcsak katolikusok jöhettek, hanem bárki, aki komolyan kereste élete értelmét. Több böjtös módszer is létezik, mi a Buchinger-félét alkalmaztuk. Dr. Otto Buchinger a múlt század húszas éveiben alkotta meg ezt a módszert tapasztalatai alapján. Rájött arra, hogy ha böjtöl, akkor gyógyul. A lelkigyakorlatra való jelentkezéskor már előre kértük, hogy már érkezés előtt néhány nappal mérsékeljék étkezésük mennyiségét, majd a böjt egy alma elfogyasztásával és glaubersó oldat ivásával kezdődött. Ez segít átállítani a szervezetet a böjtös energiafelhasználásra, és elindítja a mérgek kiválasztását. A böjt során a résztvevők csak gyógyteákat, tiszta vizet és főtt zöldségek szűrt levét vették magukhoz. A lelkigyakorlat csöndben folyt, a böjtöt táncjellegű testmozgásos gyakorlatok és bibliai szemlélődés egészítette ki. Szentmise is volt naponta. Mindenkit bátorítottunk, hogy minél több időt töltsenek a természetben szemlélődéssel. A program részeként csöndben végigjártak egy gyalogos zarándoklatot Einsiedelbe, a bencések búcsújáró helyére. A lelkigyakorlat végéhez közeledve fokozatosan álltunk vissza a szilárd táplálékra.

A böjtnek milyen lelki hatásai vannak? A lelkigyakorlat résztvevői milyen változásokat tapasztaltak?
A böjt rendkívüli mértékben felszabadítja a belső energiákat, a böjtölő érzékenyebb, éberebb lesz. A böjt csöndjében hamar felszakadhatnak régi sebek, és elindul egy kiengesztelődési folyamat, amelyben a böjtölő integrálja a régi sérelmeit, elfogadja saját magát vagy életének az adottságait. A folyamatot a vezető-team azzal támogatta, hogy lehetőséget biztosítottunk személyes beszélgetésre, illetve alkalom volt szentgyónásra is.

Ha valaki ezeket a sorokat olvasva kedvet kap a böjthöz, mit lehet neki tanácsolni? A hétköznapok során is lehet szigorú böjtöt tartani?
Igen, lehet. Feltétele az orvosi alkalmasság, pszichiátriai betegséggel küzdőknek például nem ajánlott. A böjt során érdemes több csöndet tartani és nagyobb sétákat tenni a természetben. Orvosi felügyelet is ajánlott, és mindenképp segít, ha van olyan kiscsoport - például egy imaközösség -, ahol hetente akár többször is találkozhatnak a tapasztalatok megosztására.

Az osztrák egyház évek óta meghirdeti nagyböjtben az "autóböjtöt", az ezt vállaló hívek autó helyett gyalog vagy kerékpárral közlekednek. Vannak, akik a tévénézésről vagy az internetről mondanak le. Ezek a formák egyáltalán böjtnek tekinthetőek-e?
Igen, feltétlenül. Minden, ami helyet ad belső energiák felerősödésére, böjtnek tekinthető. Az autózás elhagyása lelassít, közelebb hoz a valósághoz. A tévézés vagy internetezetés gyakorta olyan pótkielégülés, mint az evés.

Bár széleskörű tapasztalattal rendelkezel az effajta lelkigyakorlatok terén, még sincs általad kísért kurzus a lelkigyakorlatos házak kínálatában. Miért?
A kilencvenes évek elejéig Ausztriában éltem és dolgoztam, főként felnőttképzéssel foglalkoztam, s a Katolikus Nőmozgalom volt a szívügyem. Miután lehetővé vált rendünk hazatérése, részt vettem ebben a munkában, elsősorban a jogi ügyek intézésében. 1992 őszén indult rendünk első magyarországi noviciátusa, de abban már nem vettem részt, mert a magyarországi Női Szerzeteselöljárók Konferenciája felkért, hogy szervezzek teológiai képzést szerzetesnővérek számára. Több szerzetesrend széleskörű összefogásával 1994 - ben a pannonhalmi Szent Gellért Hittudományi Főiskola budapesti kihelyezett tagozataként elindult a SOPHIA, a szerzetesnők teológiai főiskolája. Ez a képzés államilag elismert katekéta-lelkipásztori asszisztens diplomát adott, 62 végzett diákunk volt a bolognai rendszer bevezetéséig. A SOPHIA-képzés kis létszámú: nem lehetett akkreditáltatni a bolognai rendszernek megfelelően, ezért most továbbképzés jellegű teológiai tanfolyamokat tartunk szerzetesnőknek. A SOPHIA és a nőmozgalomban végzett munkám mellett nem jut idő lelkigyakorlatok adására.

A SOPHIA keretében milyen jellegű tanfolyamokat lehet kínálni különféle rendekből érkező, különböző korú és eltérő tapasztalattal rendelkező szerzetesnőknek?
Élő és rendszeres kapcsolatban vagyunk a különféle rendekkel, megfigyeljük igényeiket, megkeressük a közös nevezőket, és azokra próbálunk képzéseket kidolgozni, összeállítani. Évente frissülnek azok a statisztikák, amelyek a szerzetesrendek létszámáról, életkoráról tudósítanak. 2007-ben feltűnt, hogy 17 különböző olyan rend van, ahol 1-1 novícia él a közösségben. (A novíciák olyan általában fiatalabb nők, akik belépésük után 1-2 évig nem végeznek "külső" tevékenységet, időt kapnak, hogy mélyebben megismerkedjenek rendjükkel, illetve gazdagítsák imaéletüket.) Ha egy-egy rendben csupán egy-egy novícia van, akkor ők nem lehetnek koruknak megfelelő társak között, hanem képzésük a novícia mesternővel kettesben zajlik. Hogy nekik is részük legyen "fiatalosabb" közösségi életben is, noviciátusi kurzust szerveztünk. Programunk spirituális teológiát, biblikumot, önismeretet, csapatépítést is tartalmaz. A résztvevők nagy kedvvel és örömmel jönnek, nagyon összekovácsolódnak a képzés ideje alatt. Sikertörténetnek nevezhető az a program is, amit hetven fölötti nővéreknek szerveztünk, akik vállalták, hogy évente négyszer együtt töltenek három napot és - szinte lelkigyakorlat jelleggel - a szerzetesi élet spiritualitásával foglalkoznak.

A magyar női szerzetesrendek életét ismerve milyennek látod a női rendek helyzetét, jövőjét? Mire érdemes odafigyelni?
Szociológiai és szociálpszichológiai elemzésekből tudjuk, hogy minden szerzetesközösség életének különböző fázisai vannak; az alapító karizmája, a nagy művek elindítása, a virágzás. Előbb-utóbb minden rend eljut egy ponthoz, amikor fennmaradása azon múlik, hogy a kor követelményeinek megfelelően újrafogalmazza-e a rendi karizmákat. Ehhez járul, hogy "hivatáskrízisben" vagyunk, utánpótlás alig, a rendek jórésze elöregedett. Azt kell szem előtt tartani, mire lesz szüksége a táradalomnak nyolc vagy tizennyolc év múlva, és azt vajon az akkor még munkaképes nővérek el tudják-e végezni. Ha ez összejön, a rend megmarad, és erősebben kerül ki a krízisből, ha viszont nem, akkor a rend el fog tűnni. A létszám csökkenését a rendek egymásra figyeléssel, összefogással, nyitottsággal tudják valamelyest ellensúlyozni. Talán az is mondható, hogy a szerzetesrendeknek most van egy "böjti időszaka", aminek során felszínre kerülhetnek - esetleg gyógyulhatnak - az életet, a fejlődést még akadályozó tényezők. De ne feledjük, hogy a szerzetesi hivatás mindig Isten adománya. Nagyon nehéz megjósolni, mi következik. Ha végigtekintünk az egyháztörténelmen, egyértelmű, hogy a szerzetesi életforma virult ki a legreménytelenebb helyzetekben, ment át a legmerészebb átalakulásokon, volt tele életerővel és rejtett energiákkal.

Megjelent A Szív 2011. februári számában

http://www.asziv.hu/