Rólunk

"Kifelé menetben" - a Szent Szív-nővérek
Szerzetesi öltözet nélkül

A leánynevelés apostoli szolgálatát végző pápai jogú szerzetesi intézmény, a francia alapítású Sacré Coeur (Szent Szív) Társaság 1800-ban jött létre Párizsban. A Barat Magdolna Zsófia alapította társaság hivatása - mint alapszabályzatukban olvasható -: "Az egyház küldetésében a nevelés szolgálatával veszünk részt, ez a mi utunk Krisztus művének folytatásában." Az osztrák-magyar szerzetesi tartománynak mintegy kilencven tagja van, a magyar régióhoz tizenöten tartoznak. Prohászka Ilona, a Szent Szív Társaság regionális felelőse magyarázatként mondja: 1990-ben Ausztriából telepedtek vissza az egykor menekülni kényszerült szerzetesnők.

- Amikor egyre többen lettünk, 1999-ben fölmerült a kérdés, hogy továbbra is az osztrák-magyar rendtartomány szerves része legyünk-e, vagy azon belül önálló régiót alkossunk? Ekkorra már létrejött Budapesten, a Zugligeti úton, a Mese utcában és Szegeden egy-egy kisebb közösségünk.

A jövő az önálló magyar tartomány létrejötte? Ezt még nem tudják, különösen, hogy az osztrák rendtartomány is átalakulóban van. Az osztrák-magyar provincia az idei évben egyesül a német és svéd tartománnyal.

- Különösen hangzik, hogy Svédországban - a protestáns államban - szerzetesnővérek élnek. Baternay Ágota nővér az előzményeket magyarázza:

- A második világháború után rendünket meghívták Svédországba, ahol csak egyetlen katolikus püspökség működik, Göteborg központtal. Az itteni lelkigyakorlatos ház és képzési központ vezetésére kérték föl a német tartomány főnöknőjét.

A közösség karizmájára vonatkozóan a Sacre Coeur-nővérek 1987-ben jóváhagyott konstitúciójában ez olvasható: a kontempláció (szemlélődés) és az apostoli tevékenység szoros kapcsolatát szemlélteti, ez utóbbin belül pedig rámutat a nevelés újabb területeire. Melyek ezek?

- A társaságot a XIX. század elején alapították. Akkoriban a nevelés színtere csak az iskolát jelentette. Franciaországban is újdonságnak számított, hogy a nővérek leányiskolákat alapítottak. Alapítónőnk sajátos nevelési koncepciójának lényegét - amely ma is érvényes - így foglalhatnám össze: a szorosan vett oktatás-nevelésen túlmenően a nevelés és képzés minden területét átfogni - magyarázza Ágota nővér.

A harmadik világban alfabetizáló programokat folytatnak a társaság tagjai, és olyan egyszerű nevelési formákat, amelyek különösen a női személyiséget és öntudatot fejlesztik.

A közösségnek világszerte vannak iskolái, a hangsúly egyre inkább eltolódik az iskolán kívüli ifjúsági munka felé, nem feledkezve meg azonban a felnőttképzésről sem. Szellemi és spirituális téren is próbálkoznak "neveléssel": lelkigyakorlatok rendezésével és kísérésével.

- Karizmánk értelmében - folytatja Baternay Ágota - a nevelés átfogó koncepcióvá vált. Európában és világszerte vannak orvos, jogász és más végzettségű nővéreink, s ez is mutatja, hogy a nevelés fogalmának jelentése mennyire kitágult.

Prohászka Ilona nővér hozzáfűzi:

-- Hat évig dolgoztam Egyiptomban egy nemzetközi Sacre Coeur közösségben. Egy világ háta mögötti muzulmán faluban a kopt egyházhoz kapcsolódva mi, külföldiek tanítottuk arabra a gyerekeket, de fő munkaterületünk az volt, hogy elemi ismereteket adtunk át az őslakosoknak, olyanokat, mint alapvető higiénés ismeretek, katekizmus, szabás-varrás, írás-olvasás és emellett mozgó egészségügyi szolgálatot láttunk el. Tevékenységünkben a súlypont mindig a nevelési dimenzión volt.

Ma Magyarországon hol találkozunk a nővérekkel? Szilágyi Erzsébet a Fazekas Mihály Gimnáziumban az orosz nyelv tanára:

- Nincsenek saját oktatási és nevelési intézményeink, házaink azonban nyitottak, ahol a programokra várjuk a fiatalokat. Közösségünk ősszel indít például egy úgynevezett imaiskolát azok számára, akik szeretnék elmélyíteni istenkapcsolatukat. Különböző területeken, munkahelyeken - anélkül, hogy hirdetnénk: Sacre Coeur-nővérek vagyunk - végezzük nevelői hivatásunkat.

Szilágyi Erzsébet 1991-ben lépett be a közösségbe, akkor, amikor - szavai szerint - a II. vatikáni zsinat szelleme és tartalma még nemigen érintette meg a hazai egyházat.

- Nagy élményt jelentett ahogyan ebben a közösségben formálódott a hitem, és találkoztam a szerető-elfogadó Istennel, aki arra hívott meg bennünket, hogy a szabadságban növekedjünk. Ez a hit segít abban, hogy - bár nevelő voltam már jóval korábban is - a hétköznapokban át tudjam adni a Sacre Coeur-pedagógia lényegét a gyerekeknek: a bizalmat, az elfogadást, a rájuk való figyelést, segíteni őket tehetségük fölismerésében és annak kibontakoztatásában. Természetesen minden nevelőnek ez a feladata, de számomra - a közösség segítségével - ez még tudatosabbá vált.

Erzsébet nővér 1990-et megelőzően szerzett diplomát, s az úgynevezett szocialista iskolarendszerben tanított. Hogyan jutott el - a tanári pálya dereka táján - a szerzetességhez?

- Az elmúlt rendszer képzett ki tanárrá, de vallásos családból származom. A Svetits katolikus gimnáziumban érettségiztem, ezért négy évig nem vettek föl az egyetemre. Tizennyolc évesen nem éreztem még a szerzetesi hivatást. Később szívvel-lélekkel tanár voltam, ám 1990-ben orosztanárként kisebb krízist kellett megélnem. Akkor gondolkodtam el azon, mi az, ami örök értéknek tekinthető az életemben, s ennek megfelelően képes vagyok-e elköteleződni mellette. A keresés során életkorom miatt nem gondoltam arra, hogy a szerzetesi út nyitva áll előttem.

Egy "véletlen" folytán ismerkedett meg a Szent Szív- nővérekkel. Előbb lelki kísérésre járt a társaságba, majd ebből született meg a bizalom a közösség részéről, s elindulhatott ezen az úton. A tanár tudott tanítvány is lenni...

A Szent Ignác-i lelkiséget követő közösség kontemplatív életszemléletet hirdet. Vajon hogyan lehet az elmélyülést, a csöndet, az imaéletet összeegyeztetni a mindennapi munkával? Erzsébet nővér mondja:

- Mi teljesen kontemplatívak és teljesen aktívak vagyunk. Mindkettő jelen van az életünkben, egymást kiegészítően, mégpedig úgy, hogy minden igazi akció az imából táplálkozhat, s minden engem ért hatásra reflektálok az imaéletemben.

Révay Edit szociológus az ELTE-n tanít. Négy évvel ezelőtt, március 13-án, egy csendes nagyböjti napon lelkigyakorlaton vett részt a társaságban, s hamarosan szoros kapcsolat alakult ki a közösséggel - mint mondja -, azt vettem észre, hogy itthon érzem magam.

- A szociológus hogyan reagál arra a társadalmi környezetre, amely körülvesz bennünket?

- Egyetemista hallgatóim is gyakran megkérdezik ezt. Éppen ma volt egy hosszabb beszélgetésünk az egyházról és a másságról. Nemcsak szociológusként, hanem szerzetesként kell megtalálnom a választ, egy társadalmi kisebbséghez tartozva...

- Ez a kisebbség a gyakorló katolikusokat jelenti??

- És azon belül a szerzeteseket... A fogalmi tisztázás hiánya számos konfliktus oka. Ugyanis az említett körön belül bizonyos szavak, kifejezések ugyanazt jelentik mindenki számára, kifelé azonban egészen mást érthetnek rajtuk, s ezáltal félreérthetik...

Révay Edit mostanában a szekták szociológiai kutatásával foglalkozik. Fontosnak tartja a destruktív - tehát káros - és nem destruktív szekták megkülönböztetését. Időszerű az egyház részéről, hogy mértékadó kutatást végezzünk ezen a területen, ahol megpróbáljuk a szektákat a maguk valóságában - a magunk tudományosan korlátolt eszközeivel - megragadni. Másik témája az egyházmegyék és a világi szervezetek kapcsolata.

- Az elmúlt másfél évtizedben keresztényibbé vált-e Magyarország, vagy a szabadon áradó ideológia, a liberalizmus és a tovább élő baloldali ateizmus inkább elfordította az embereket a vallástól?

- Korábban az egyházhoz tartozásnak volt bizonyos ellenállásjellege a politikai rendszerrel szemben. Később - a nyolcvanas években - megjelentek a búvópatakok, a kisközösségek, amelyek újfajta katolikus életet indítottak el a magyar egyházban is, s rajtuk keresztül a II. vatikáni zsinat szelleme becsörgedezett a hazai egyház életébe. Ezek az alulról jövő ifjúsági mozgalmak megteremtették az alapját annak, hogy a rendszerváltozás idején új törekvések indulhassanak útjukra. Erre nagy szükség van, hiszen a papság - látjuk - rendkívüli módon elöregedett, a szerzetesrendek pedig igen megtépázva tudták újrakezdeni az életüket. Néhány rend erejét megfeszítve valóban visszatért a társadalom életébe, de a többség még - vagy már - nem tud gyökeret verni. Az egyház talpra állását - az ismert múlt után - nem várhatjuk másfél évtized alatt. Közben a szekularizáció a világegyházban mindinkább érezteti negatív hatását, s ez a magyar egyházat sem kíméli meg, legföljebb másként jelentkezik, mint azokban az országokban, ahol az egyház működését nem korlátozták.

Milyen az egyetemi oktató szerzetes imaélete? Edit nővér - mint a többiek is - reggelente egyórás elmélkedéssel kezdi a napot, s ez képezi mindennapjainak alapját. Ha nem lenne személyes, mély imaéletemnek rendszere a mindennapjaimban, hivatásom bizonyára elég hamar kiüresedne.

Szentistványi Rita televíziós szerkesztőként az egyik forgatás során találkozott a nővérekkel. Azután... de erről beszéljen inkább ő maga:

- Negyvenegy éves koromban, 1995-ben léptem be a társaságba. A televíziózást abbahagytam, a TV körül egyébként is elmérgesedett a helyzet. Eddigi médiatapasztalataimat a fiatalok nevelése és oktatása terén hasznosítom, közben kommunikációból a doktori fokozat megszerzésére készülök.

Az aktivitás a kontemplációra épül, vallja Rita nővér is, de, teszi hozzá, fordítva is meg kell fogalmaznunk: a kontempláció az aktivitásra épül. A munka és az ima nem választható el egymástól.

- Nem olyan ez, mint amikor reggel a kútról veszek egy vödör vizet, s azt szürcsölgetem egész nap, hanem megpróbálom életemet úgy szervezni, hogy állandóan a forrás közelében tartózkodjam.

Alapvető figyelemmel kell fordulni a dolgok felé: látni, ítélkezés nélkül tudomásul venni... konstitúciónk szerint: »kontemplatív pillantással nézni a világra«. Viszonylagossá tenni ezáltal mindazt, ami megköti az érzékeinket, befolyásolja az indulatainkat.

A Sacre Coeur-nővérek világban való jelenlétével kapcsolatban Rita nővér szentírási szimbólumokat említ. A jeleket: a hegyre épült várost, a kitett lámpást - ezeket hagyományosan a szerzetesekkel azonosítják. A szerzetes külsőleg kissé elkülönülten él és jár-kel a világban. A másik szimbólum a kovász, amely azonban nem látható a kenyérben.

- Azon az úton, amelyet a zsinat után a Sacre Coeur keres, a kovász szerepét kívánja megtalálni, hogy azzal, amit cselekszünk, az emberek szabadságukban, emberségükben növekedjenek.

A nővérek úgy élnek, mint általában az emberek Magyarországon. Reggel elindul ki-ki a maga munkahelyére, a maga dolgára, s este hazatérnek. Napközben űzött tevékenységünkre a társaság küld minket.

Az imaélet segít abban, vallja Prohászka Ilona nővér, hogy Isten minél jobban behatoljon az imádkozó ember, a szerzetes életébe, s élete által mindenbe: az emberi kapcsolatokba, a történésekbe, az egész univerzumba - a legkisebb, legközönségesebb dolgokba is.

Ilona és Ágota nővér röviddel a szétszóratás előtt került kapcsolatba a szerzetesi közösséggel. Az akkori általános főnöknő - miután a társaságnak Kínában már voltak negatív élményei a kommunizmussal kapcsolatban - még 1950 előtt áttelepítette a noviciátust Olaszországba. Ekkoriban száz magyar nővér hagyta el az országot. Néhányan maradtak csak, akik nem tudták már átlépni a határt, közülük öten - az ifjúság körében végzett munkáért - börtönbe kerültek. 1956-ban távozhattak, ma közülük ketten élnek még külföldön: Lázár Anna és Berczelly Erzsébet nővér.

Baternay Ágota a Sapientia Szerzetesi Főiskola Sophia tagozatának vezetője, amely szerzetesnők számára ad diplomát. Emellett annak a négyéves teológiai kurzusnak is felelőse, amely diplomásoknak nyújt - vizsgakötelezettség nélkül - teológiai alapképzést. Az elmúlt tíz évben negyven diplomás nővér került ki a Sophiáról. Emellett a Keresztény Női Felnőttképzési Egyesületben a személyiségfejlesztő, önismereti program vezetője.

- Harmadik közösségünket Szegeden nyitottuk meg, ahol nővértársaink sokrétű apostoli tevékenységeket folytatnak. Pető Éva bekapcsolódott a családpasztorációba, Paál Judit angolt tanít a Szemináriumban és egy gimnáziumban. Csókási Anna jelenleg a Teológián diplomamunkáját írja, fiatalokkal foglalkozik és szervezi a nyári Sacre Coeur tábort. Mariola Pietrzak az Egyetemi Lelkészségen dolgozik, emellett hajléktalanokat látogat. Közösségünk egyik súlypontja a szegények felé fordulás, és ebbe igyekeznek az egyetemistákat is bevonni.

Az újrakezdés óta egyre inkább az a gyakorlat, hogy a jelölteket bizonyos élettapasztalat után várják a közösségbe, amikor döntésük - választásuk és elköteleződésük - már megalapozottabb.

A nővérek nem viselnek szerzetesi ruhát. Baternay Ágota ennek hátteréről mondja: Régebben az emberek kerestek meg minket, s kérték, imádkozzunk értük, illetve legyünk segítségükre. Most mi megyünk hozzájuk, s ebben a "kifelé menetben" a szerzetesi egyenruha viselése nagyon sok ember számára akadályt jelentene az elfogadásban.

Elmer István

Fotók: Cser István

(megjelent az Új Ember 2004. 03. 21. számában .