„Életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok; szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet.”
(Deut 30,19–20a)
Nagyböjt kapcsán gyakran valamiféle szomorúság, sötétség jut először eszünkbe: egy időszak, ami nehéz, lemondásokkal vagy legalábbis annak elvárásával teli; nincsenek virágok a templomban, nem éneklünk Alleluját, se Dicsőséget, sőt a legtöbb ének szövege és dallama is lehangoló; olykor szigorú böjtöt kell tartani, elhagyni kedvelt dolgokat… Szóval egy időszak, ami talán nem az örömről szól pl. hagyományosan nem tartunk ilyenkor bálokat, nem táncolunk. De mi ennek a lényege?
A nagyböjt második napjának olvasmánya fényében másképp nézek az idei nagyböjtre. „Válaszd az életet”– szól hozzánk az lsten. És a nagyböjt igazából erre hív minket, hogy minden nap válasszunk, válasszuk az életet és azt az utat, ami jobban az életre vezet minket. Vagyis nem a lemondás, a böjt, az önmegtagadás van a fókuszban, hanem arra figyelek, hogy mi az, ami jobban segít engem az életre, hogy növekedjen bennem és körülöttem az élet. Talán az sem véletlen, hogy ez az időszak mindig tavasz kezdetére esik, hiszen magam körül is megfigyelhetem, hogyan születik, alakul, változik és növekszik az élet. Ha megállok, és adok magamnak időt, hogy észrevegyem.
Igen, talán arra van szükségem, hogy rendszeresen korábban keljek fel reggel, mert akkor lesz időm imádkozni, sportolni, sétálni vagy csak nyugodtan meginni egy kávét és közben rábízni a napomat az Úrra. Lehet, hogy ezt eleinte aszkézisnek élem meg, még akkor is, ha ez csak 10-15 percet jelent. De ez életre, a nagyobb szeretetre és örömre fog vezetni.
Előfordulhat, hogy számomra a lemondás azt jelenti, hogy nem dolgozom annyit vagy kevesebbet ülök a számítógép előtt, hogy legyen másik életem is a családommal, a barátaimmal, az ismerősökkel és ismeretlenekkel és az Istennel. Hogy nagyobb szeretettel, türelemmel, odaszánt idővel és figyelemmel tudjak feléjük fordulni.
Az Isten szavának folytatásában azt olvassuk, hogy az élet választása nem más, mint a szeretet. „Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet.” Vagyis mindazok az eszközök, amiket az Egyház nagyböjtben megajánl, arra szolgálnak, azt segítik, hogy nyitottabb legyek a szeretetre. Elengedjek dolgokat, hogy szabadabb lehessek szeretetet befogadni és szeretetet kapni.
Amikor a szeretetre gondolunk, sokszor csak az jut eszünkbe, hogy „nekem kell valamit csinálnom”. Valójában azonban a szeretet a befogadással kezdődik: engedem, hogy engem szeressenek. És ezt a szeretetet legelőször – megteremtése pillanatától kezdve – az Isten adja meg az embernek.
Isten arra vágyik, hogy az Ő szeretetét befogadva megtapasztaljam, felismerjem, elfogadjam, és ha ez megtörtént, akkor majd tovább tudom adni másoknak is. Meg tudom osztani a kapott szeretetet, vagy egyszerűen csak engedem, hogy tovább áramoljon rajtam és nem tartom meg magamnak. Az jelenti az igazi Életet, ha engedem, hogy az Isten szeressen, és ebből a szeretetből tudom élni a mindennapjaimat, tudok adni másoknak és tudom szeretni az Urat.
Ha ezt kipróbálom az idei nagyböjtben, akkor könnyű lesz majd találkoznom húsvétkor a Feltámadottal, aki azért adta életét, hogy életünk legyen és bőségben legyen (Jn 10,10). A Feltámadottal való találkozásaim által pedig megtapasztalhatom azt a mély, tartós örömet, amire a szívem vágyik, és ami tovább növeli bennem és általam másokban az életet, az Ő életét.
Így hát válaszd az életet!
Heim Kata rscj