Jézus Szentséges Szívenek ünnepe legnagyobb ünnepünk. Ezen a napon minden Sacré-Cœur nővér megújítja fogadalmát. Az idei év liturgikus szövegei a Jó Pásztor képével jelenítik meg számunkra, hogy milyen is az Isten szíve. TOVÁBB “Mi is elveszett bárányok vagyunk”
Szentlélek, te szélként és tűzként lakozol bennünk.
Tanítsd meg nekünk a szeretet nyelvét. TOVÁBB “Ima a Szentlélekhez”
Jézus keresztjénél ott állt anyja, és anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához:
– Asszony, íme, a te fiad!
Azután így szólt a tanítványhoz:
– Íme, a te anyád!
És ettől az órától fogva magához fogadta őt az a tanítvány.
Ezután Jézus, mivel tudta, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt:
– Szomjazom!
Volt ott egy silány borral teli edény. Izsópra tűztek egy borral átitatott szivacsot, és a szájához tartották. Miután Jézus elfogadta, ezt mondta:
– Elvégeztetett!
És fejét lehajtva, kiadta lelkét.
Mivel az előkészület napja volt, a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak – annál is inkább, mert az a szombat nagy nap volt –, arra kérték hát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját. Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsáját az oldalába döfte, ahonnét azonnal vér és víz jött ki.(Jn 19,25–34)
Akkor elment velük Jézus egy helyre, amit Getszemáninak hívtak, és így szólt tanítványaihoz:
– Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.
Maga mellé vette Pétert és Zebedus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. Akkor így szólt hozzájuk:
– Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt, és virrasszatok velem!
Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott:
– Atyám, ha lehetséges, távozzék tőlem ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te!
Visszajött a tanítványokhoz, és alva találta őket; így szólt Péterhez:
– Hát egy órát sem tudtatok virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
Másodszor is elment, és így imádkozott:
– Atyám, ha nem távozhat tőlem ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod!(Mt 26,36–42) TOVÁBB “Nagycsütörtök éjszakája”
Nagyböjt! – Épphogy kimondjuk ezt a szót, máris a következőkre gondolunk: erőfeszítéseket tenni, megvonni magunktól valamit, megfogadni valamit, és persze meg is tartani, egy szóval: szemöldök-ráncolva végre komolyan venni a szomorúságot! Ez egy olyan nagyböjt, ami belőlünk indul ki, hogy Isten felé vigyen, ahelyett, hogy Istenből indulna ki, hogy saját magunk felé vigyen. TOVÁBB “Nagyböjt: a belső küzdelem ideje”