2020 Nagyböjtjének dereka szokatlan változást hozott a világ – és ebben Magyarország – keresztényeinek megszokott imádságos és liturgikus életében. A mostani járványnak a veszélye miatt le kellett mondanunk a szakrális terekben való közösségi együttlétről, sőt az Eucharisztiával való közvetlen találkozásról is. Ennek a lemondásnak, a belőle fakadó megfosztottság érzésének a súlyával érkeztünk el a Nagyhét, abban is a szent három nap kezdetéhez. Így szinte minden hívőnek egyénileg kell megtalálnia a személyes életterében és belső valóságában azt a módot, ahogy Nagycsütörtökön az Eucharisztia megalapítását ünnepelheti. Segíthet bennünket ebben Bohus Zoltán: Illumination (Megvilágosodás) című üvegplasztikája.
A kompozíció profánnak tűnő címe egy szabálytalan négyszögekkel határolt mértani testet jelöl meg. Ennek tömegét egymáshoz ragasztott függőleges üveglapokból építette fel az alkotó. A ragasztás előtt azonban úgy munkálta meg az egyes üveglapokat, hogy azok – tömbbé válva – a test belsejében egymás mögé sorakozó koncentrikus körök képzetét keltsék, és ezzel akár felidézzék az Oltáriszentség látványát. A anyagiságában hófehéren ragyogó elsőt egyre növekvő méretű, és anyagszerűségüket mind inkább elhagyó körök követik az üveg fény által átjárt, borsárgán aranyló közegében.
Milyen törvényszerűségek szerint lehetséges az, hogy a távolodó látvány képe növekszik? A természeti valóságában nem ezt szoktuk meg! Amiképpen azt sem, hogy a mértani test élei hátrafelé széjjel tartsanak.
Az ikonok fordított perspektívájának terébe kerültünk most mi – szemlélők?
Beléptünk a mértani test belsejébe? A természetiből a természetfelettibe?
A kompozíció elölnézeti síkjának jobb szélén egy, hátrafelé szűkülő perspektívájú – vagyis a természeti valóságot modellező – kapunyílás képe is erre biztat bennünket! Ennek a nyílásnak minden bal oldali keret-szára találkozik valamilyen formában a háttér felé egyre növekvő körlapokkal: az egyre szűkülő fizikai nyílás az egyre táguló természetfölöttivel.
Szemléltetheti ez a kettős perspektívájú kompozíció, ahogyan az isteni és emberi valóság találkozik, sőt egymásba lényegül? Valami hasonló történhetett az utolsó vacsorán?
Valami hasonlóról beszélhetett Jézus az utolsó vacsorát is előkészítő búcsú tanításában?
„Maradjatok énbennem és én tibennetek.” (Jn. 15,4)
Bakonyvári M. Ágnes ASCJ