Mi is elveszett bárányok vagyunk

Jézus Szentséges Szívenek  ünnepe legnagyobb ünnepünk. Ezen a napon minden Sacré-Cœur nővér megújítja fogadalmát. Az idei év liturgikus szövegei a Jó Pásztor képével jelenítik meg számunkra, hogy milyen is  az Isten szíve.

Ezt mondja az Úr, az Isten:
„Íme, én magam keresem meg juhaimat, és magam gondoskodom róluk.
Amint a pásztor számba veszi nyáját azon a napon, amikor megáll szétszéledt juhai között, íme, én is gondjaimba veszem juhaimat, amelyek szétszóródtak. Visszahozom őket mindenünnen, ahová a sötét fellegek napján szétszóródtak. Kivezetem őket a népek közül, összegyűjtöm őket az országokból, és visszaviszem őket saját hazájukba. Izrael hegyein legeltetem őket, a völgyekben és az ország lakott tájain. Jó legelőre terelem majd őket, és Izrael magaslatain lesz a legelőjük. Jó legelőn pihennek majd, kövér legelőn, Izrael hegyein.
Magam terelgetem majd juhaimat, és magam telepítem le pihenőre őket – mondja az Úr, az Isten. Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget, és gondozom a kövéret és egészségeset. Az igazság szerint legeltetem őket.”

(Ez 34,11–16)

Barbara Dawson RSCJ, általános főnőknő leveléből vett részlet:

„Az ünnepi evangéliumról szóló gondolattal szeretném befejezni, amelyben Jézust pásztorként látjuk, aki megtalálja az elveszett juhokat. Van, amikor mi is azok az elveszett juhok vagyunk – egy hegyen  rekedtünk, eltévedtünk a pusztában, kikóboroltunk az útra, esetleg megsérültünk. Nemrégiben lehetőségem volt néhány napig Írország gyönyörű tájain autózni a nővéremmel. Meglepett bennünket, hogy a juhokat különböző színekkel jelölték – kékkel, pirossal, zölddel, rózsaszínnel. Feltételeztük, hogy a gazdák így tudták megkülönböztetni a saját juhaikat. Nem igazán láttunk pásztorokat, de egyértelmű  volt, hogy a juhokat gondozták és megjelölték a pásztoruk pecsétjével. Azt hiszem, így vagyunk mi is Istennel, Jézussal – bárhol is vagyunk, a hegy tetején, a mély völgyben, vagy békésen legelészünk a mezőn, Jézus Szívének pecsétjével vagyunk megjelölve, akkor is gondoskodnak rólunk, amikor nem vagyunk tudatában Isten jelenlétének, akkor is keresnek bennünket, amikor elveszünk. Isten ezt teszi értünk, és mi arra vagyunk hivatottak, hogy ezt tegyük egymásért és világunkért. Legyünk pásztorok egymás és népünk számára, és engedjük, hogy hűséges Istenünk és azok pásztoroljanak minket, akik minden nap megismertetik és jelenvalóvá teszik Isten szeretetét az életünkben.

(Levél a 2022. évi Jézus Szíve ünnepre; Szentistványi Rita RSCJ fordítása)