Advent 4. vasárnapjának evangéliuma (Lk 1,39–45) Mária Erzsébetnél tett látogatását beszéli el. E két nő találkozásában és párbeszédében maga Isten mutatkozik meg.
Az angyali üdvözlet (Lk 1,26–38) elbeszélése nem is egy, hanem két jó hírt fogalmaz meg: az angyal tudtul adja Máriának, hogy hamarosan gyermeket fogan a Szentlélektől, és hogy ez a gyermek váltja majd meg Izraelt; és azt is elárulja neki, hogy idős rokona, Erzsébet is gyermeket vár. Lukács evangélista az angyali üdvözlet elbeszélése után nem idézi Mária és József találkozását, hanem azonnal rátér a két áldott állapotú nő, Mária és Erzsébet örömteli találkozására. Az angyallal folytatott párbeszédben megnyilvánuló Isten, most Erzsébet és Mária párbeszédében mutatja meg újra magát.
Mária tehát Erzsébethez siet, hiszen beszélni szeretne valakivel mindarról, ami vele történt, történik. Megérkezvén azonban nincs szükség arra, hogy bármit is mondjon: mielőtt megszólalna, Erzsébet már megértette a lényeget. A teste érezte, értette meg mindazt, amit szavakkal közölni igen nehéz lett volna. Erzsébet szavai által a Lélek szól:
„Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!”
A találkozás, a párbeszéd, mindannak szavakba öntése, ami velünk történt, arra adnak alkalmat, hogy Isten működését egymásban és egymás által felismerhessük. Ahogyan Erzsébet Mária által, Mária pedig Erzsébet által fogja fel, érzi meg Isten megtestesülésének titkát.
- Számomra mely találkozások, mely beszélgetések segítenek a megtestesülés titkának befogadásában?
- Én kivel tudom megosztani örömömet?
Szöveg: Marie-Laure Durand francia bibliatudós elmélkedése alapján, amely a Prions en Église 2021 decemberi számában jelent meg.
Képek: Wikimedia Commons