„Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. (…) [A] sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához. Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.” (Jel 12,1–6)
A képen Máriát látjuk rózsaszín ruhában, tizenkét csillagból álló koronával a feje körül. Mellette egy szál liliom, a tisztaság jelképe, egy kézimunkás doboz, rajta egy könyvvel. Mária kezében orsó, hétköznapi tevékenységei közepette látjuk, amint éppen megpihen, szemét lehunyva befelé figyel. Az ábrázolás misztériumokba enged bepillantanunk.
Hol látjuk Máriát? Egy dolgos nap végén, vagy az új teremtés hajnalán? A nappali fotelében, vagy égi trónon? Olvasás és kézimunka, vagy a megváltás művének beteljesítése közben? Elkapott intim pillanat ez, vagy az örökkévalóság képe? – A megtestesülés és a megváltás misztériumát szemlélhetjük rajtad, Csodálatos Anya.
Szemei lehunyva, de nem alszik, hanem figyel. Figyel mindarra, amit szívében őriz (Lk 2,19;.33–34; 51b). Kezei az ölében pihennek, de készek arra, hogy folytassák a munkát. Lábai a földön és a zsámolyon támaszkodnak, de szinte mintha lépne. – Az Istennel való együttmunkálkodás békéjébe és dinamizmusába vezetsz be minket, Csodálatos Anya.
***
A Mater admirabilis egy-egy reprodukciója a világ minden táján ott van a Sacré-Cœur közösségekben, és a képnek saját ünnepnapja is van: október 20-a. A freskót egy francia nővér, Pauline Perdreau készítette még novíciaként, 1844-ben. A kép furcsa színeivel nem aratott nagy tetszést a korabeli nővérek körében, ezért két évig elfüggönyözve várta, hogy IX. Piusz pápa egy látogatása alkalmával, 1846. október 20-án felfedezze, és nevet is adjon neki: „Mater admirabilis”, azaz Csodálaos Anya!