Ki Isten az én számomra? Milyen kép él bennem róla? A büntető, megközelíthetetlen, félelmetes Istené, aki kényesen ügyel a parancsai betartására? Vagy azé az Istené, aki szeretettel hív magához? Ezt a kérdést mindenki csak maga tudja megválaszolni önmaga számára.
Ferenc pápa ebben az összefüggésben emlékeztet a vámszedő Máté elhívására. Jézus meglátta az asztalánál ülő és az adóba fizetett pénzeket számoló Mátét, és ránézett. Egyetlen pillantás elég volt ahhoz, hogy megváltoztassa egy embernek az életét, akit a foglalkozása miatt Izrael népe korruptnak tartott, és megvetett. Jézus azonban ránéz, és Máté egyetlen pillantására igent mond; otthagy mindent és elindul az Úrral. Ez a megélt és elfogadott irgalmasság pillanata: „veled megyek”. Az ilyen pillanatokra mindig emlékezni kellene, ugyanúgy, ahogy az izzó fahasábra ráfújunk, hogy a tüzet ismét felélesszük.
Ha beismerjük a gyengéinket és a kudarcainkat, ha feladjuk, hogy mindent magunk határozzunk meg, ha nem csupán a saját erőnkre akarunk támaszkodni, akkor Mátéhoz hasonlóan el tudjuk fogadni az irgalmasságot, és el tudjuk viselni, hogy úgy pillantson ránk, amilyenek vagyunk, az erőnkkel és a gyengeségünkkel együtt. És akkor Isten szíve megdobban bennem. Pál apostol beszédes példát ad erre, amikor azt mondja: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2,20). Hiszen ő maga halálos üldözője volt a keresztényeknek. Isten Szíve mindannyiunkban dobog -Magdolna-Zsófia számára ezt jelenti a Jézus Szíve – tisztelet. Az ide vezető út: a pillantás mindig újra Jézus felé fordul, a kontemplációban lehetséges a vele való egyesülés. A kontemplatív imádság lényege a csend, az éberség, valamint Jézus Krisztus és az Isten jelenvalósága iránti figyelem, mondja a kontemplatív ima egyik mestere, Jálics Ferenc jezsuita atya. A tét Isten jelenvalóságának és szeretetének érzékelése. Jálics Ferenccel együtt leszögezhetjük, hogy a Jézus Krisztus felé forduló figyelem és belső odaadás, a vele való állandó kapcsolat meg tudja változtatni az embert. Jézus Krisztus a vele való egységben hat az emberre. A kontemplatív ember ezekkel a szavakkal imádkozik Istenhez: „A te erőd hasson énbennem”. Isten irgalmasságától megérintve mi magunk is minden nap gyakorolhatjuk az irgalmasságot embertársainkkal.
Ilsemarie Weiffen RSCJ