A keresztény kultúrában gazdag hagyományai alakultak ki a Feltámadás ünneplésének.
Ezek mutatják, hogy az öröm megéléséhez, kifejezéséhez különösen fontos az együttes rátalálás, a megoszthatóság lehetősége, vagyis a közösségi megnyilvánulás.Ezért megrendítő az idei Húsvét Vasárnapnak a hívők számára szóló meghívása, amikor a közösségi ünneplés megszokott lehetőségeit nélkülözve kell keresniük a Feltámadás örömének jelenvalóságát: a bizonyosság megtalálását és megosztásának módjait.
Ha az elmúlt szent három napban segíthették számunkra Bohus Zoltán üvegplasztikái, hogy a liturgikus cselekményekben való közvetlen részvétel és dramatikus eszközök nélkül megéljük az evangéliumi történetek személyünkhöz szóló jelenvalóságát, akkor talán az örömben is kereshetjük ennek lehetőségét. Az Álomkapu című kompozíció olyan hatású, mintha kiteljesítené a nagyszombati Színpad II. című alkotás ígéretét a felfelé futó tükörkép-lépcsőkkel.
A sokszögű talapzatról egy kék üvegtorony emelkedik a magasba. Kapuja a színpad hátsó falának aranymetszéséből előre került, a mű középtengelyébe. A színpadtér horizontális távlatot érzékeltető üvegrétegjei itt összetömörültek és vertikális irányba vezetik a tekintetet. Míg a színpad terét felül egy vízszintes építészeti elem zárttá tette, addig az Álomkapu lépcsői nem egy építészeti tér tetőjéig futhatnak, hanem a kompozíció nyitott felső határán túlra. Honnét ez a szabadságuk és vajon hová vezetnek?
Az üvegtömb alsó egyharmada – a kapu környezete – a távolodó élek és felfelé haladó vonalak összetartásával a perspektíva törvényei szerint szerkesztett közeg, vagyis a természeti valóság modellje. A kapu fölött elinduló lépcsősor vonalainak felfelé tágulását azonban – a Színpadtól eltérően – itt nem indokolja tükörképként való megjelenésük. Mivel a lépcsők anyagi valósága – vagy anyagtalansága? – megegyezik a kapuéval, a látási szokásoktól eltérő képi megjelenésük a természetfeletti valóság jeleiként engedi értelmezni őket. Így a kapu és a lépcsők találkozása két valóságdimenziónak az érintkezését sejteti. Ezt erősíti az a jelenség is, amint a tér horizontális mélységét megjelenítő sötét üvegkötegekből meggyőző határozottsággal kiemelkedik a lépcsők kéken világító transzcendens áttetszősége. Felületük minél jobban szélesedik, mellettük a sötétség sávja annál jobban vékonyodik. A kapu mögötti mélység sötétjét is megtöri a lépcsőkről aláfutó, szükség szerint fénylő egyenes motívuma. Miért álom ez a kapu?
Bohus Zoltán kompozícióinak anyaga, a kvarchomok – halmazállapotváltozásai után – lehet üveggé és válhat képessé a fény áteresztésére. Ez a fizikai folyamat és az üvegplasztikákban megnyilvánuló valósága szimbolikusan megjelenítheti-e a Húsvétban ünnepelt Fény győzelmét?
Felfoghatjuk-e ezt csupán az értelmünkre hagyatkozva? Befogadásukhoz nincs-e szükségünk a nyitott szív képességére?
Bakonyvári M. Ágnes ASCJ