Földre borulva hódoltak neki

Elmélkedés a három királyokról szóló evangéliumi történetből vett fél mondat kapcsán.
“Földre borulva hódoltak előtte.”

Hosszú út vezetett ahhoz, hogy a királyok valóban földig hajolhassanak Jézus előtt. Úgy is mondhatnánk, hogy készen legyenek erre. Ránk is ilyen út vár. A három bölcshöz hasonlóan mi is észrevettük a csillag megjelenését. Ez már maga is érték.  Ahhoz, hogy követni tudjuk a csillagot, meg kell kérdeznünk magunktól, hogy szívünk legmélyén mire vágyunk? Úgy igazán. Lehet, hogy amit ott találunk, nagyon elkoptatottnak fogjuk tartani. Vágyam a béke, csendesség, nyugalom után. Pedig ez a mi csillagunk. Erre kell figyelnünk, hogy valóban megérkezzünk a betlehemi jászolhoz. Ne csak testben, de lélekben is.

Ha van bátorságom meghallani szívem legmélyebb vágyát, és azt a legfontosabb helyre tenni, majd követni azt, akkor szép lassan feltárul előttem azaz út, melyet be kell járnom. Ehhez csak annyi kell, hogy figyelmemet mindvégig szívem igaz csillagára vessem, mely Isten Fiához akar elvezetni. Akkor  az úttól talán fáradtan, mégis hálásan, a földig hajolhatok megváltó Istenem előtt.