„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” – De kik a lelki szegények? És hogyan válhatunk mi is lelki szegényekké? – Ferenc pápának az életszentségről szóló apostoli buzdítása segít megérteni.
„Az evangélium arra hív, hogy ismerjük meg szívünk igazságát, hogy láthassuk, mire alapozhatjuk biztonsággal az életünket. Rendes körülmények között a gazdag ember biztonságban érzi magát a gazdagságában, és azt gondolja, hogy ha a gazdagsága veszélybe kerül, egész földi életének értelme szertefoszlik. (…)
A gazdagság semmiről nem biztosít téged. Sőt, amikor a szív gazdagnak érzi magát, annyira önelégült lesz, hogy nem hagy helyet Isten Szavának, hogy szeresse testvéreit, vagy hogy örüljön az élet jelentősebb dolgainak. Ezzel megfosztja magát a nagyobb javaktól. Ezért nevezi Jézus boldognak a lélekben szegényeket, akiknek szegény a szívük, és az Úr a maga állandó újdonságával be tud térni hozzájuk. (…)
Lukács nem „lelki” szegénységről beszél, hanem egyszerűen a „szegényekről” (vö. Lk 6,20), és ezzel egyszerű és szigorú életre is hív. Arra biztat, hogy osztozzunk a legrászorulóbbak sorsában, az apostoli életformában, végül is váljunk hasonlóvá Jézushoz, aki »noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett« (2Kor 8,9). Szívben szegénynek lenni, ez az életszentség.
(Ferenc pápa: Örüljetek és ujjongjatok kezdetű apostoli buzdítása, 67–70.)