Alapítónőnk, Szent Magdolna Zsófia ünnepén, május 25-én a János evangélium 15. fejezetéből olvasunk. Jézus az utolsó vacsora estéjén magát igazi szőlőtőként jeleníti meg. Ezt az egyszerű természeti képet nézve és az evangélium szavait hallgatva identitásról, kapcsolatokról és termékenységről elmélkedhetünk.
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.
1. Identitás: „én vagyok”
Jézus a János szerinti evangéliumban többször beszél saját magáról, identitásáról képekben, szimbólumokban: „Én vagyok…” – „az igazi szőlőtő”, „az élet kenyere” (Jn 6, 35.48.51), „a világ világossága” (Jn 8,12), „az ajtó” (Jn 10,7.9), „a jó pásztor” (Jn 10,11.14), „a feltámadás és az élet” (Jn 11,25), „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Emellett többször jelenti ki magát az „én vagyok” kifejezést használva, kép vagy metafora nélkül: „Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok” (Jn 8,58; ehhez hasonlóan még több helyen: 8,24.28; 13,19). Utolsóként pedig a passió kezdetén, elfogatásakor: „Kit kerestek?” – „A názáreti Jézust.” – „Én vagyok.”, mire a katonák a földre esnek, s ez kétszer ismétlődik (Jn 18,5.8).
Jézus „én vagyok” megfogalmazása Jahve önkinyilatkoztatását idézi, amelyet a Hóreben Mózesnek tett az Ószövetségi szöveg szerint:
„Íme, elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok! Ha ők akkor azt kérdezik tőlem: ‘Mi az ő neve?’ – mit mondjak nekik?” Isten erre azt mondta Mózesnek: „Én vagyok az, ‘Aki vagyok’.” Aztán azt mondta: „Ezt mondd Izrael fiainak: Az ‘Aki van’ küldött engem hozzátok!”
A tetragram, a JHWH (Isten kimondhatatlan neve, „az Úr”) titokzatos kinyilatkoztatása: ’az, aki van’; ’az, aki velünk van’; ’az aki, biztosítja, adja a létet’ – talán az, aki csak azt akarja magáról itt elárulni, hogy van, a többi része titok, misztérium. A fontos azonban az, hogy Ő van, azaz, hogy Isten létezik. Méghozzá személyként létezik. Olyan személyként, aki aktívan van jelen mellettünk / a közelünkben: megszólít, hív, kinyilatkoztat, megáld, küld…
Jézus a szőlőtő képében legmélyebb identitásáról beszél. János evangéliuma különösen is középpontba állítja ezeket a kérdéseket: Ki Ő? Honnan jött? (Valóban Ő-e a Messiás, Izrael fölkent szabadítója?)
Nyíltan is beszél erről, és képekben is.
- Próbálhatom megsejteni, tudatosítani ennek a Másik személynek a jelenlétét, a velem létét, a közelségét.
2. Kapcsolat: „Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok”
A szőlőtő képe nemcsak Jézus identitásáról beszél, hanem egy alapvető viszonyrendszert, kapcsolathálózatot állít elénk: képet ad Jézusnak az Atyához való kapcsolódásáról: „Én vagyok a szőlőtő, Atyám a szőlőműves”, majd a hozzánk való kapcsolódásáról: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők”. E két alapvető kapcsolat hozzá tartozik Jézus identitásához, lényegéhez. Jézus – ahogyan Jahve is Mózes számára – egy viszonyrendszerben, a velünk való kapcsolatában fogalmazza meg identitását.
A szőlőművesnek, az Atyának, szándéka van a szőlővel, azt szeretné, hogy bőven teremjen. Ez jó a szőlősgazdának, és jó a szőlőnek is, hiszen ha bőven terem, beteljesíti azt, amiért van, amiért létezik. A gazda óvó és gondoskodó tekintete állandóan figyeli ezt a szőlőt. A szőlőtő, Jézus talán a legkézzelfoghatóbb módon van kapcsolatban a földdel, a tápanyagokkal és a vízzel, ezeket továbbítja a szőlővesszők felé. A vesszők (azaz mi, az Ő tanítványai) a tőről hajtanak ki, onnan táplálkoznak, minden életerejük a szőlőtőből származik. Minden, ami szükséges ahhoz, hogy gyümölcs teremjen, a tőtől árad a vesszők felé (ahogy Jézus megfogalmazza: „Nélkülem semmit sem tehettek”). A kapcsolat a szőlőtő és a szőlővesszők között organikus, kölcsönös. Ti bennem vagytok, én bennetek vagyok. Lényegi, mély, kölcsönös összetartozás ez, amely azonban felfüggeszthető, fel is mondható. Amíg a kapcsolat a szőlővesszők és a szőlőtő között megvan, a növény él és fejlődik. Ha a kapcsolat megszakad, akkor a vessző elszárad, és nem válhat termővé.
A szőlőtő képe Jézussal való kapcsolatunkról beszél. Jézussal való kapcsolatunk egyik kitüntetett helye pedig az imánk. Gondoljunk most az imánkra mint erre a szőlőre, ahogyan Jézusból fakad, ahogyan benne gyökerezik, belőle indul ki, és kölcsönös odafigyeléssé válik, és gyümölcsei lehetnek az életünkben. Ez kapcsol bennünket össze az Atyával és másokkal, esetleg olyanokkal is, akik fizikailag igen távol vannak, vagy már eltávoztak.
- Hogyan élem az imámban ezt a kölcsönös, közvetlen, bensőséges, létfenntartó kapcsolatot Jézussal? Hogyan érint a megtisztulás/megtisztítás mozzanata? Elhagyni, elengedni mindazt, ami száraz, meddő, terméketlen, …öncélú?
3. Termékenység: „Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek”
A bőséges szőlőtermés kulcsa a működő, aktív kapcsolat a szőlőtő és a szőlővesszők között. Minden szőlővesszőn fakadhat gyümölcs, ha a szőlőtővel való kapcsolata élő marad. A gyümölcstermésnek megvan a maga ideje: az érett gyümölcs egy hosszú folyamat beteljesedése; a szőlőnek nem kell egész évben gyümölcsöt hoznia, csak koraősszel.
Jézussal való kapcsolatunk is gyümölcsöt érlel a maga idejében: belátást, örömöt, békét, új látásmódot, hozzáállást, valós kapcsolatokat másokkal, döntéseket, cselekedeteket… új életet… A gyümölcsök mind az Atya dicsőségére mutatnak, és így kapcsolnak bennünket egyre inkább bele az Atyával való együttműködésbe, együtt munkálkodásba, a Fiú által az Ő országának, az üdvösségnek az építésében.
- Látom-e a Jézussal való kapcsolatom gyümölcseit? – Hálát adhatok értük…
- Mire van szükségem, hogy gyümölcsöt hozhassak? – Kérhetem…
- Hogyan hat rám az, hogy „azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok”?
[A szöveg hosszabb változata elhangzott a pesti Jézus Szíve templomban az Inigo imaesten, 2024. április 23-án; szöveg: Molnár Cecília Sarolta rscj; a képek a burgundiai Joigny-ban, Szent Magdolna Zsófia szülőhelyén készültek.]