Gyertyszentelő boldogasszony ünnepe a megszentelt életet élők napja. A mai evangélium (Lk 2, 22–38) két hétköznapi embert állít elénk: Anna prófétanőt és Simeont, akik a templomban felismerik a gyermek Jézusban a Messiást. Az Úr mindannyiunkat életszentségre hív – függetlenül attól, hogy szerzetesként vagy más életformában élünk –, hogy az ő világosságában élhessünk, testvéreink javára. Ehhez nyújt segítséget a megkülönböztetés, a discernement, ami a Szent Ignác-i lelkiséget élők egyik alapvető fogódzója. Ferenc pápa így ír erről:
174.
A megkülönböztetésben való fejlődés lényeges feltétele, hogy felnevelődjünk Isten türelméhez és az ő – a mieinkkel soha nem azonos – időpontjaihoz. Ő nem zúdít tüzet az égből a hitetlenekre (vö. Lk 9,54), és azt sem engedi, hogy a túlbuzgók „összegyűjtsék a konkolyt”, mely a búzával együtt növekedik (vö. Mt 13,29). Emellett nagylelkűségre van szükség, mert „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35). A megkülönböztetés nem arra irányul, hogy mit tudunk még kicsikarni ettől az élettől, hanem annak felismerésére, hogyan tudjuk jobban teljesíteni a keresztségben kapott küldetést, és ez azt is magában foglalja, hogy készek vagyunk mindenről lemondani. A boldogság ugyanis ellentmondásos, és a legjobb tapasztalatokat akkor ajándékozza, amikor elfogadjuk azt a titokzatos logikát, mely nem ebből a világból való. Ahogyan Szent Bonaventura a keresztre mutatva mondta: „Ez a mi logikánk” [A Hexaemeronról 1,30]. Ha valaki elfogadja ezt a dinamikát, nem fogja hagyni, hogy a lelkiismerete érzéketlenné váljék, és nagylelkűen kitárul a megkülönböztetésre.175.
Amikor Isten színe előtt kutatjuk az élet útjait, nincsenek olyan terek, amelyek zárva maradnak előttünk. Az élet minden változatában folytathatjuk a növekedést, és fölajánlhatunk Istennek valami többet, egészen olyan helyzetekig, melyekben a legnagyobb nehézségeket tapasztaljuk. De kérnünk kell a Szentlélektől, hogy szabadítson meg, és űzze el a félelmet, mely akadályozhatná, hogy beléphessen életünk bizonyos helyzeteibe. Aki mindent kér, az mindent ajándékoz is, és nem azért akar jönni, hogy megcsonkítson vagy elgyengítsen, hanem hogy a teljességgel ajándékozzon meg. Ebből belátható, hogy a megkülönböztetés nem vakmerő önelemzés, önző magunkba fordulás, hanem valódi kilépés önmagunkból – Isten misztériuma felé, aki segít megélnünk azt a küldetést, melyre a testvére[in]k javára meghívást kaptunk.(Ferenc pápa: Örüljetek és ujjongjatok kezdetű apostoli buzdítása az életszentségre szóló meghívásról a mai világban, 174–175. Fordította: Dr. Diós István)