Amikor megnyílik az ég

Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. De János igyekezett visszatartani: ,,Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?’’ Jézus azonban ezt válaszolta neki: ,,Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságot.’’ Akkor engedett neki. Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni. És íme, egy hang hangzott az égből: ,,Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik’’ [Iz 42,1]. ( Mt 3,13-17)

Nagyívű képbe kerülünk az  evangélium kapcsán. Miután Jézus megkeresztelkedett, az ég megnyílt, Isten Lelke rászállt, s az Atya hangja hangzott az égből. A Szentháromság – Atya-Fiú- Szentlélek nagy találkozása történt Krisztus megkeresztelkedése alkalmával! Megmutatta magát a földön a Szentháromság, egységbe kerülhettek. Elképzelhetjük, Isten jelenléte milyen erős és nyilvánvaló volt ott a Jordán partján!

TOVÁBB “Amikor megnyílik az ég”

Elmélkedés Jézus Krisztus királyságáról

A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt [Zsolt 22,8]: ,,Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!’’ A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, és azt mondták: ,,Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!’’ Felirat is volt fölötte: ,,Ez a zsidók királya.’’ A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: ,,Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!’’ De a másik leintette ezekkel a szavakkal: ,,Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.’’ Aztán így szólt: ,,Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.’’ Ő azt felelte neki: ,,Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!’’ (Lk 23,35-43) TOVÁBB “Elmélkedés Jézus Krisztus királyságáról”

Ébredj, ember, mély álmodból – gondolatok advent kezdetére

„Ébredj, ember, mély álmodból,

  Megszabadulsz rabságodból”

Népénekünk kezdő sorait választottam idei adventi elmélkedésünk kiindulópontjának, mivel mély évszázados ismeret rejlik benne az emberről, rólunk, rólam. Az évszázados ismeret az, hogy alszunk. Újból és újból elalszunk, meglanyhul Istenre irányultságunk. Tesszük a dolgunkat, így vagy úgy: jól, rosszul, többször kiemelkedően, leggyakrabban átlagosan és olykor hanyagul. TOVÁBB “Ébredj, ember, mély álmodból – gondolatok advent kezdetére”