„A földi útvonalakat a lábunkkal járjuk be, de a sivatagot, amelyen keresztül a Kedves lakhelye felé juthatunk el, csak a szívünkkel szelhetjük át – mondja Yazha, egy 9.sz-i bölcs. Van-e valami, ami megmagyarázhatja az útnak indulás döntését? A 2×2 józanságának logikája szerint nincs. Az egyetlen magyarázatot Szent Pál úgy fogalmazza meg: „Krisztus szeretete sürget.” (2Kor5,14)
És van-e valami, ami Isten választását magyarázza? A válasz ugyanaz: szeretetből. „Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által gyermekeivé legyünk.” (Ef1,4) A kiválasztás Isten számára nem azt jelenti, hogy van, akiket választ és van, akiket nem. A döntés elsősorban Istent magát érinti. Ő azt választja, hogy személyesen, végérvényesen elkötelezi magát felénk. Istenünk szeretne lenni, és Önmagát akarja nekünk ajándékozni. A szerzetes pedig megrendülve ettől a felismeréstől, azt választja, hogy elfogadja ezt a hatalmas ajándékot, és viszontajándékozza önmagát. Ez az ingyenesség világa. Isten ingyenes szeretetére válaszolva adom oda az életemet, és semmiféle haszonelvű megfontolás nem vezérel. Az élet igazi, nagy dolgai, pl. egy édesanya gondoskodása vagy az önfeláldozó barátság nem mérhetők a hasznosság alapján. Ennek a társadalomnak szüksége van prófétai jelekre, és az egyik ilyen jel az ingyenesség dimenziója. Vállalnunk kell, hogy jele legyünk Isten ingyenes szeretetének.
Érdekes, hogy az egzisztenciális és az extázis szavaknak lényegében azonos a gyökerük és a jelentésük: kilépni önmagából. Csak önmagunk szabad, ingyenes, örömteli odaajándékozásában létezünk igazán. És itt rejlik a boldogságunk titka is. Az élet igazi szépsége akkor tárul fel, ha létezésünk nem csak egzisztencia, hanem pro-egzisztencia, azaz valakiért, valamiért való lét. Más felé, a másik felé forduló élet, mint Rubljov Szentháromság – ikonján. Itt a szeretet misztériumának fénykörébe pillanthatunk be, és fölsejlik előttünk a szeretet szolgáló arca. A legmélyebb szeretet a szív szolgálata. Azé a szívé, amely csendesen dobog, lüktet a test minden tagjáért.” (Részlet Jeges Mirjam OCD Árnyékában kívántam élni c. könyvéből)