A hivatás felismerése egy folyamat, amiben fontos szerepe van a csendnek, az imádságnak és a megkülönböztetésnek. A megkülönböztetés, amit érdemes tapasztalt lelkivezető segítségével végezni, segít felfedezni, megérteni, hogy a bennünk felbukkanó vágyakat, gondolatokat valóban érdemes-e követnünk. Ugyanis ezeknek nem mindegyike származik az Istentől, egyesek a sajátjaink, másokat pedig a kísértő használja, hogy félrevezessen minket.
A hivatás felismeréséhez imádságos csend szükséges, mert az imádságos megkülönböztetés alapja, hogy odahallgatok az Úrra, másokra és a körülöttünk lévő valóságra, mely mindig új módokon szólít meg. Csak akkor vagyok szabad a saját sémáim, részleges szempontjaim elengedésére, ha megvan bennem ez a készség az odahallgatásra. Ezáltal tudok csak meghallani egy ilyen hívást, amely esetleg megtöri a biztonságom, de jobb, teljesebb életre vezet, mert nem elégszem meg azzal, hogy minden jól menjen és nyugalom legyen körülöttem. Előfordul, hogy Isten valami többet kínál.
A hivatáskeresésben – legyen szó tevékenységről, életállapotról – fontos, hogy jó kérdéseket tegyünk fel, melyek távlatba helyezik életünket:
Tudom-e mi örvendezteti meg és mi szomorítja el szívemet?
Melyek az erősségeim és hol vannak a gyönge pontjaim?
Hogyan tudom jobban szolgálni a világot és az Egyházat?
Megvannak-e a képességeim az adott szolgálathoz vagy ki tudom-e fejleszteni azokat?
Az alapkérdés nem az, hogy „Ki vagyok én?”, hanem hogy „Kiért vagyok?”
„Kétségtelenül Istenért vagy” – mondja Ferenc pápa. „Ő viszont azt akarja, hogy másokért is légy, és sok tulajdonságot, hajlandóságot és karizmát oltott beléd, amelyek nem érted, hanem másokért vannak.”
A hivatás: Jézus baráti meghívása és ajándéka. Ha elfogadod ezt, biztos lehetsz bene, hogy szíved mélyén boldogabbá és bensődben lelkesebbé fog tenni, mint bármi más a világon. Isten ajándéka azonban interaktív: ahhoz, hogy örülhessünk neki, sokat kell kockáztatnunk. Ez nem külső kényszer, hanem olyan benső késztetés, amely növekedésre és döntések meghozatalára serkent. Így érlelődik ez az ajándék és válik mások számára is ajándékká.
Amikor az Úr hivatást ébreszt, nemcsak arra gondol, hogy ki vagy, hanem mindarra, amivé Vele és a többiekkel együtt válhatsz.
(Ferenc pápa „Krisztus él” kezdetű apostoli buzdítása 278 – 298. pontjai alapján)