“Kerestem, akit szeret a lelkem”

Heim Kata hivatástörténete

Azt hiszem, minden hivatástörténetben meghatározó az első meghívás élménye, és az az út, ahogy először megszületik bennünk a vágy, hogy talán szerzetesként lenne jó követni Jézust és szolgálni az Isten vágyát, akaratát. De ha az évek során nem történik más, nem teszem meg azokat a lépéseket, amik rajtam múlnak, elhalványul ez az emlék, és már csak egy szép történet marad, aminek nincs többé hatása az életemre. Ezért azt gondolom, a hivatástörténetek első részét követnie kell egy másodiknak, amely azt mondja el, hogy mi segít abban, hogy valaki benne maradjon egy megtalált hivatásban. Remélem, egyszer azt is megírhatom. Addig is fogadjátok szeretettel az első felét. TOVÁBB ““Kerestem, akit szeret a lelkem””

Hogyan ismerhetem fel a hivatásomat?

A hivatás felismerése egy folyamat, amiben fontos szerepe van a csendnek, az imádságnak és a megkülönböztetésnek. A megkülönböztetés, amit érdemes tapasztalt lelkivezető segítségével végezni, segít felfedezni, megérteni, hogy a bennünk felbukkanó vágyakat, gondolatokat valóban érdemes-e követnünk. Ugyanis ezeknek nem mindegyike származik az Istentől, egyesek a sajátjaink, másokat pedig a kísértő használja, hogy félrevezessen minket.

A hivatás felismeréséhez imádságos csend szükséges, mert az imádságos megkülönböztetés alapja, hogy odahallgatok az Úrra, másokra és a körülöttünk lévő valóságra, mely mindig új módokon szólít meg. Csak akkor vagyok szabad a saját sémáim, részleges szempontjaim elengedésére, ha megvan bennem ez a készség az odahallgatásra. Ezáltal tudok csak meghallani egy ilyen hívást, amely esetleg megtöri a biztonságom, de jobb, teljesebb életre vezet, mert nem elégszem meg azzal, hogy minden jól menjen és nyugalom legyen körülöttem. Előfordul, hogy Isten valami többet kínál. TOVÁBB “Hogyan ismerhetem fel a hivatásomat?”

A szerzetessé válás útja

“A külső embert könnyen szerzetessé teszi az, aki akarja, a belső emberből szerzetest faragni azonban csak kemény küzdelem árán lehet.”

A belső ember szerzetessé (monakhosz= az egység hordozója) válásának útja: engedni, hogy a Lélek Krisztust bennünk teljesen kimunkálja. TOVÁBB “A szerzetessé válás útja”