Szent Szív Társaság

Isten hozta a Sacré Coeur nővérek
magyarországi honlapján!

Bemutatkozás

Szent Ignác-i lelkiségű, pápai jogú, nemzetközi, római katolikus női szerzetesrend vagyunk. Közösségünket Barat Szent Magdolna alapította 1800-ban Párizsban. Rendi rövidítésünk: RSCJ (Religieuses du Sacré Coeur de Jesu). Ma öt kontinensen, 41 országban közel 2000 Sacré Coeur nővér él és tevékenykedik, az anyaház Rómában van. Magyarországon, Budapesten két közösségünk van, a noviciátusi képzés Franciaországban, Lyonban működik. Társaságunk nemzetközi szinten az egyház küldetésében a nevelés szolgálatával vesz részt, amit három területen valósít meg: iskolai nevelés által, a szegények felé való elköteleződéssel és lelkiségi-pasztorális szolgálattal.

Az utóbbi tíz évben Magyarországon olyan irányvonalak mellett köteleződtünk el, melyek tapasztalatunk szerint hozzájárulnak hazánk lelki életének megújulásához. Ezek elsősorban a lelki élet elmélyítését és a fiatalok útkeresését szolgálják. A Forrás Lelkiségi Központunkban Budapesten spirituális programok széles skáláját kínáljuk: táncmeditáció, szemlélődő imacsoport és lelkigyakorlat, egyénileg vezetett Szent Ignác-i lelkigyakorlat, szemlélődés a városban, kommunikáció, első pénteki szentségimádás, bibliai tábor gyermekeknek,egyéni lelki kísérés stb. A jezsuitákkal közös projektekben fiatalokkal, igényes lelki élet után vágyókkal foglalkozunk, valamint korlátozottan ugyan, de jelen vagyunk a hátrányos helyzetűek és az idősek számára is.

Az első hónap Február 24.-én érkeztem meg Manilába, a Fülöp-szigetek fővárosába. Nem volt túl sok információm arról, hogy milyen önkéntesmunkát is fogok végezni, de az izgalmam, hogy végre itt vagyok, felülmúlta az aggodalmaimat. A legfontosabbat tudtam: Sacré Coeur nővérek (Szent […]
Mester, az a helyzet, hogy mostantól nem fogjuk az utolsó vacsorát, az utunkat tápláló Eucharisztiát, közösségeinkben együtt ünnepelni. Nem tudjuk mennyi ideig fog ez tartani. Elveszettek, zavarodottak, megdöbbentek és gondterheltek vagyunk. De felelősséget vállalva kitartunk annál, amit kérnek tőlünk, hogy […]
“Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá.” (Zsolt 91,15) A keddi szemlélődő imádságot (18:00-20:00) és a csütörtök esti imát (19:00-20:00) online közvetítjük. https://www.facebook.com/magdolnazsofia.barat

„Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves”

Barat Szent Magdolna Zsófia kedves idézete János evangéliumából

BLOG

LELKI TÚRA 2020 NAGYBÖJTJÉRE

Egyik ismerősöm elkeseredve mondta, hogy újra itt a nagyböjt és sírni-ríni, szomorkodni kell. Nagyon csodálkoztam. Miért is kellene mindezt tenni? A nagyböjt keresztény életünk legnagyobb örömteli ünnepét készíti elő, akár örülnünk és gyönyörködnünk is lehetne Isten nagy tettében, amit értünk tett fia, Jézus Krisztus által. TOVÁBB “LELKI TÚRA 2020 NAGYBÖJTJÉRE”

Hogyan ismerhetem fel a hivatásomat?

A hivatás felismerése egy folyamat, amiben fontos szerepe van a csendnek, az imádságnak és a megkülönböztetésnek. A megkülönböztetés, amit érdemes tapasztalt lelkivezető segítségével végezni, segít felfedezni, megérteni, hogy a bennünk felbukkanó vágyakat, gondolatokat valóban érdemes-e követnünk. Ugyanis ezeknek nem mindegyike származik az Istentől, egyesek a sajátjaink, másokat pedig a kísértő használja, hogy félrevezessen minket.

A hivatás felismeréséhez imádságos csend szükséges, mert az imádságos megkülönböztetés alapja, hogy odahallgatok az Úrra, másokra és a körülöttünk lévő valóságra, mely mindig új módokon szólít meg. Csak akkor vagyok szabad a saját sémáim, részleges szempontjaim elengedésére, ha megvan bennem ez a készség az odahallgatásra. Ezáltal tudok csak meghallani egy ilyen hívást, amely esetleg megtöri a biztonságom, de jobb, teljesebb életre vezet, mert nem elégszem meg azzal, hogy minden jól menjen és nyugalom legyen körülöttem. Előfordul, hogy Isten valami többet kínál. TOVÁBB “Hogyan ismerhetem fel a hivatásomat?”

“Kerestem, akit szeret a lelkem”

Heim Kata hivatástörténete

Azt hiszem, minden hivatástörténetben meghatározó az első meghívás élménye, és az az út, ahogy először megszületik bennünk a vágy, hogy talán szerzetesként lenne jó követni Jézust és szolgálni az Isten vágyát, akaratát. De ha az évek során nem történik más, nem teszem meg azokat a lépéseket, amik rajtam múlnak, elhalványul ez az emlék, és már csak egy szép történet marad, aminek nincs többé hatása az életemre. Ezért azt gondolom, a hivatástörténetek első részét követnie kell egy másodiknak, amely azt mondja el, hogy mi segít abban, hogy valaki benne maradjon egy megtalált hivatásban. Remélem, egyszer azt is megírhatom. Addig is fogadjátok szeretettel az első felét. TOVÁBB ““Kerestem, akit szeret a lelkem””